A faház apukám műhelye volt, amiben állandó félhomály uralkodott és sok volt a pókháló. Nem a legalkalmasabb hely az olvasásra, viszont ha az ember lányát az egész családja feladatokkal kívánná ellátni, megteszi rejtekhelynek. Pláne egy olyan könyvvel, amit amúgy sem lehet csak úgy letenni.

Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Legalábbis az életérzésre, ahogyan a kalandok magukkal ragadtak. Volt a fejemben egy igazi jelmeztár és élt bennem egy világ, ahol a kosztümös történetek játszódtak.

Ott a faház rései között átbújó napfénycsík mellett olvastam az Onézimuszt. Elképzeltem a Krisztus korabeli világot minden színével, illatával, zajával. Beleborzongtam a táj szépségébe és sajgott a szívem a kegyetlenségeken. Izzadó tenyérrel csendesen lapoztam csak még egyet és még egyet a Ben Hur történetében, mert muszáj volt megtudnom, mi fog történni. Emlékszem, Eszternek mindig az apukám legidősebb nővérét képzeltem el. Aztán jól meg is lepett, hogy a regényből készült filmben mennyire hasonló karakter alakítja ezt a szerepet. Később kezembe került a Quo vadis is, hogy ismét abba a korba repítsen. Abba a veszélyes és véres, ugyanakkor lelkesítő korba, ahol még találkozni lehet Jézus tanítványaival és első kézből hallani a szemtanuktól az evangéliumot.

Az olvasás helyszíne később már átkerült a faházból a lányszobába, majd amikor férjhez mentem, a konyha sarkában álló karosszékbe. De a régi sodrás és kalandvágy megmaradt. Az életérzés is meghökkentően hasonló a régihez. Aki szerette ennek a korszaknak a feldolgozásait, az semmiképp ne hagyja ki a Hang a szélben című kötetet. Otthon fogja érezni magát „benne”.

A kiadvány megrendelhető a Harmat Kiadó oldaláról.

Szeretettel,
Füller Tímea

The post Francine Rivers: Hang a szélben | könyvajánló appeared first on Szeretettel Blog.