Mit csinálsz, ha barátod – úgy tűnik – reményét veszti?

Jób barátai hallgattak. Vele hallgattak. Együtt hallgattak vele. S ez jó volt.

–Néha a hallgatás ideje van. Még akkor is, ha valaki mellett vagy.

–Van meghallgatás, van odahallgatás, van együtt hallgatás, van várakozó hallgatás – ezek JÓ hallgatások, ha megfelelő helyzetben, megfelelő módon teszed. Jó hallgatások.

–Van, amikor nem is tudsz mit mondani. Néha olyankor is hallgatni kell. Jobb, mintha valami butaságot vagy felszíneset, vagy rombolót mondasz.

Bölcs hallgatni, ha nagy súlyú, amit mondani kellene, de még nem pontos, hogy mit mondj. Óvatosan.

Persze ilyenkor egy segítő mondat jót tesz, amiben elmondod, hogy most még picit vársz, hogy helyesen tudj szólni… de a hallgatás segítség, hogy megértsd a menny mondanivalóját. Úgy is jó a hallgatás, ha az Úr előtt hallgatsz, az Ő szavára várva…

Szóval, Jób barátai hallgattak.

Nem is keveset. Hét napon át.

Nagy volt a baj, nagy volt a bánat, sok volt a hallgatás is.

„És amint rávetették szemüket távolról, nem ismerték meg őt, és fennhangon zokogtak. Azután pedig megszaggatta ki-ki a maga köntösét, és port hintettek fejükre ég felé (ez a gyász jele volt – osztoztak Jób érzésében, nehéz helyzetét megértve, együtt éreztek vele, részt vettek fájdalmában… ezt jelenti, hogy „őszinte részvétem”). 13 És ültek vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szólt egyetlen egy szót egyik sem, mert látták, hogy igen nagy az ő fájdalma.”

Jób 2,12-13.

Kiváltság, ha együtt lehetsz valakivel, akinek fáj a szíve.

–NEM MINDENKI tud együtt érezni, nem mindenki tudja kifejezni részvétét.

–Gondolsz rá, hogy az Úr Jézus EGYÜTT ÉRZŐ Isten, Aki részt vesz a te fájdalmadban, és ELHORDOZZA a legnehezebb élethelyzeteidet, a bűneidet, s azok következményeit, fájdalmaidat, betegségeidet, magányodat, a golgotai kereszten?

–Amikor egy társad bajában veszel részt, akár úgy is, hogy meghallgatod, vagy hallgatsz vele, mint Jób barátai tették, vagy segítesz neki, amiben tudsz, akkor valójában az Úr Jézus SZOLGÁLATÁBAN veszel részt, azt teszed, amit Ő tesz egy-egy ilyen helyzetben, s így ÁLTALAD tudja megtenni, amit Ő tenne… ez KIVÁLTSÁG.

–Sokan szeretnének ilyen együttérző társat. Szeretnék, hogy ne egyedül kelljen elhordozni a bánatot, a bajt. És ez érthető. De néha úgy van, hogy „kevesebb” az elhordozásra kész testvér, mint az elhordozni való baj. Mennyire szükséges, hogy TE IS BEÁLLJ, és segíts másnak… még, ha éppen neked is fáj valami. „Aki mást felüdít, maga is (fel)üdül…” (Péld 11,11.) – vagyis: lehet, hogy még meg sem vigasztalódtál, de MÁRIS „szükség van rád”, és amit be kell töltened, ugyanaz a szükség, ami nálad még nem telt be. De, ahogy betöltöd, a tiéd is enyhül.

–Én azt vettem észre, hogy a meghívás szerte, széles körben szól, az Úr Jézustól, hívja azokat, akik készek Vele együtt „igát hordozni”, és „terhet felvenni”, és akik meglátogatják a szükséghelyzetben azokat, akik „mástól” NEM kapnának látogatást, együttérzést, meghallgatást, vagy akár együtt hallgatást. És még hozzátenném: BOLDOG, aki meghallja, megérti ezt a meghívást, és aki készen áll be is tölteni ezt – Jézussal.

Ha Jób barátaira gondolok, itt, az első hét napban, ez jut eszembe.

Mai kor körülményei

Még annyit hozzáteszek:

–Lehet, hogy neked nem hét napig kell ott ülnöd néma csöndben.

–Lehet, hogy hét napod sincs rá. Lehet, hogy ki sem bírod, hogy hét napig csöndben légy. Lehet, hogy a mai „Jóboknak” sem erre van szükségük. Lehet, hogy sokkal inkább vágynak rá, hogy mondj valamit, vagy kérdezz, és meghallgasd őket… lehet.

–A KÉSZSÉGET lásd, és a BELEILLESZKEDÉST, azt, hogy „nem róluk volt szó”, amikor odajöttek, „nem ők voltak a lényeg”, hanem Jób fájdalma lehetett elöl, és az, hogy NEKI segítsenek, ez hatotta át őket. (NEM okoskodni jöttek… együtt éreztek Jóbbal.)

–Ma is lehet, hogy így van. Kicsit talán pörgősebb az idő, amiben most élünk, és a kommunikációnak is sok olyan formája lehetséges, ami Jób korában még nem volt meg. Akkor postagalambbal vagy személyesen lehetett kapcsolatban lenni – ma még van pár lehetőség.

De a SZEMÉLYES odalátogatás, ha ezt meg tudod tenni, óriási jelentőségű. De mondjuk az USA-ba, vagy akár az ország másik felére sem tudsz elmenni. Azonban, ha időben (!!!) felhívod, aki fontos neked, vagy akinek fontos, hogy felhívjad, ez hasonlót jelenthet neki, mint Jóbnak, hogy OTT VOLTAK VELE a barátai.

–Ha telefonálsz, ha személyesen vagy ott, vannak jelzések, amikkel ki tudod fejezni, hogy OTT VAGY, személyesen, JELEN vagy, és EGYÜTT vagy vele… a hangod, ha jelzed, hogy érted, amit mond, és megérted, a testtartásod, ha jelen vagy, személyesen, vagy, hogy átkarolod, amikor sír, vagy a válladra hajthatja a fejét, vagy a kezét megfogod – sokat számít.
Persze itt egy dologra vigyázni kell – a fiú-lány vigasztalás, ha korban hasonlóak vagytok, félreérthető is lehet… csak mindig figyelve a Szentlélekre, és őrizve a tisztaságot és egyértelműséget. De annyi biztos, hogy a jelenlét megerősítést nyer a kifejezés formái által is.

Tanulság

Szóval: tanulunk Jób barátaitól, abból, ahogy ott voltak, ahogy jelen voltak, ahogy adták az idejüket, ahogy adták magukat az együttérzésre, a részvétre, a megértésre és meghallgatásra, az együtt hallgatásra is.

Ha te hívő ember vagy, az Úr Jézushoz tartozol, akkor egy ilyen helyzetben, amikor „együtt hallgatsz” valakivel, jelen vagy, és készen arra, hogy meghallgasd őt, akkor te belül, biztos, hogy IMÁDKOZNI fogsz. S az imádság összekapcsol a mennyel, és a mennyei vezetés, a mennyei erőforrás, a mennyei jelenlét is meg fog nyilvánulni. A menny által ide kiárasztani kívánt ERŐT fogod továbbadni, ahogy adod, teszed, amit az Úr mutat.

Az imádság egy ilyen helyzetben egy belső beszélgető kapcsolat.

–Az Úr szólhat, bármikor, utat mutathat, egy következő lépést adhat, és te pedig úgy vagy jelen, hogy végig HÁRMASBAN vagytok, mert az Úr veled biztos, hogy ott van. S ez a garanciája annak, hogy Ő BE TUD AVATKOZNI ebbe a helyzetbe. S te figyelsz is Rá, mit szeretne Ő, és hogyan fog beavatkozni.

—Ez mennyei „munka”. Mennyei jelenlét. És a menny csodáját várhatod, minden percben, minden mozzanatnál… Bármikor. Mert az Úr is ott van, és OTT AKAR LENNI, veled együtt, általad, ebben a helyzetben is.

Mennyire csodálatos ezt TUDNI, és Vele együtt jelen lenni. Ugye?

Uram, köszönöm.
Köszönöm, hogy Te szeretsz, általam is, Te vagy jelen, amikor ott vagyok, Te cselekszel, hívsz, és küldesz, bevonsz, és vezetsz.
Köszönöm, Uram. Ámen.

Szeretettel,
dr. Kováts György

The post Hogyan segítsünk barátként a nehézségekben? – Jób barátai appeared first on Szeretettel Blog.

És mondtam: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Igen, vannak ilyen idők. De az Úrral átmész ezeken, Ő ott van, és Ő LESZ a te ERŐD.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

JSir 3:19

Igen, amikor összegzed a sok szomorúságot, ami ért téged, és a sok nehézséget, úgy érzed, „szinte csak ebből állt” az életed. De NEM. Nem csak ebből állt.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

JSir 3:20

A „megemlékezésben” nagy erő van. És segít HELYESEN látni a dolgokat. A HELYÉRE kerülnek a dolgok. Az Úr is, az életedben, az Ő hűsége is, és amiket átéltél, amiken átmentél, azok is.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

JSir 3:21

Mi értékelő emberek vagyunk. Gondolkodók. Így teremtett bennünket a Mindenható. És ahogy gondolkodunk, elkezdünk mindent másként látni. Elkezdenek dolgozni bennünk azok, amiket Ő tett, amikről elfeledkeztünk, amiket „természetesnek vettünk”, és amik MÉGIS, ott vannak, és amik IGAZÁBÓL fontosak, MEGTARTÓK, és ERŐT adnak.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk – mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága!

JSir 3:22

Húúú, mennyire MÁS ez a gondolkodás. A környező világban nem természetes, mert magától értetődőnek tekint mindent. De te MEGÉRTHETED, téged ÁTJÁRHAT, és egy-egy ilyen nehéz helyzetben ÁT IS JÁR, hogy ALAPVETŐEN minden azért van, minden azért tud még létezni, mert Ő KEGYELEMMEL vesz körül, és mert Ő mérhetetlenül IRGALMAS.

Minden reggel meg-megújul – nagy a Te hűséged!

JSir 3:23

ELKEZDESZ imádkozni. „Nagy a Te hűséged!” – ez már nem csak „elmélkedés”, hanem ez MEGSZÓLÍTÁS. És a tények lerögzítése. „Nagy a Te hűséged!” – ez akkor is igaz, ha most nehéz helyzetben vagyok. Uram, Te vagy az Igaz, a Hűséges, és Tőled van mindenem. Az ERŐM is Te vagy. Ámen.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért Benne bízom.

JSir 3:24

ITT a helyreállítás alapja. Amikor ismét elkezdesz Őbenne bízni. Ő akkor tud cselekedni. Akkor tudja behozni a megoldásokat, a szabadítást. Nála nyugszol meg. És a LELKED is ezt mondja. Belülről. Ezt már nem csak kívülről mondják neked – megalázódik benned a lelked, megemlékezik arról, hogy az Úr tartott meg eddig is, és az Ő kegyelme, hogy nincs véged, és kimondod: „Az Úr az én örökségem – azért Benne bízom…” – Ő a MINDENED, Ő maradt meg és marad meg neked mindenkor. A bizalmad alapja…

Jó az Úr azoknak, akik várják Őt – a léleknek, amely keresi Őt.

JSir 3:25

Jó, jó, jó… jó az Úr a léleknek, aki keresi Őt. Jó az Úr – mint a gyógyszer, mint a megerősítő táplálék, mint az élet forrása, a víz a szomjazónak. Jó az Úr.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

JSir 3:26

Ez is jó. Jó várni? Igen. Jó. Bár ez más, mint amit a környező világ szokott gondolni. De mégis jó. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Mert eljön. Mert megismerjük Őt. Mert Ő az, Aki megszabadít. Jó Vele járni és várni Rá.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

JSir 3:27

Jó? Igen. Ez is jó. Jó a teher alatti élet – bár ez a mai világ inkább menekülne a terhektől. De valamiképpen a javadat munkálja, most is, ebben a nehéz időszakban is, ha hordod, amit most hordasz, és elvégezheti benned amit Ő akar… megteszi. És meglátod a végén Őt, és az Ő szabadítását is. Van, amikor másként, mint gondolnád – de nem baj

Köszönöm Uram, hogy hozod a helyreállítást, a megerősítést,
köszönöm, hogy a mindennapok Veled teljesek, Hozzád hoznak közelebb.
Jó az Úr azoknak, akik várják Őt, a léleknek, amely keresi Őt.
Ámen.

Szeretettel,
dr. Kováts György

The post Megerősödés, helyreállás… – Az Úr lesz a te erőd appeared first on Szeretettel Blog.

„AZ ÚR GONDOSKODIK„.

Majd jött a mondat a Bibliában: „A reménység pedig nem szégyenít meg„.

³De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, ⁴az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; ⁵a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

Róm. 5: 3-5

Közben a dolgok nem vettek kedvező fordulatot, sőt, bekövetkezett a legrosszabb. De a mondat még mindig ott állt: „AZ ÚR GONDOSKODIK„.

Nehezen tudtam összerakni a kettőt, hogy most akkor hogy van ez?

Vége van valaminek, ami emberi léptékkel visszafordíthatatlan. Értelmetlen, érthetetlen, fájdalmas, és közben végig ott az üzenet.

Reménykedünk, könnyek között imádkozunk, könyörgünk, de mégsem vesznek jó fordulatot a dolgok. Mi pedig nem értjük.

Remény

Ilyenkor mi van a reménnyel? Mégis meg tud szégyeníteni?

Ha végignézünk a remény útján, kirajzolódik, hogy csak akkor tud megszégyeníteni, ha mi nem hiszünk, mert Istennek nincs olyan szituáció, ami lehetetlen.

Van, hogy emberileg nincs tovább, de Istennel mindig van tovább – csak előfordulhat, hogy mi még nem látjuk a teljes képet, mert még hiányzik a kirakósunkból pár darab.

Jézus legyőzött minden rosszat, legyőzte a halált. Megígérte, hogy helyet készít nekünk, majd visszajön, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak (Jelenések 21: 4).

Neki még a verebekre is gondja van itt a földön, akkor utána ne lenne, mikor minden megtisztulva újjáéled?

Az Úrnak nem jelent akadályt a halál sem abban, hogy utána is gondoskodjon a szeretett teremtményéről.

Lehet, hogy most várnunk kell és szenvednünk, de majd a tökéletes, helyreállított öröklétben, a végtelenben a földi életünk csak egy szempillantásnak fog tűnni.

^„17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, ¹⁸mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

2Kor4: 17-18

Persze vannak olyan dolgok is, amik nem feltétlenül fognak teljesülni sem itt a földön, sem később, de a pótolható dolgoknál Isten mindig ad helyette olyat, amire valóban szükségünk van. Ő mindig minden körülményt a javunkra fordít.

Ha ennek tudatában reménykedünk, akkor hogy tudna a remény megszégyeníteni?

Jézus

Jézust kigúnyolták, mikor a kereszten volt. Szavaikkal is dobálták, hogyha valóban Ő az Úr, akkor most tegyen csodát, szálljon le a keresztről, mentse meg magát. Kétség kívül meg is tudta volna ezeket tenni.

De Jézus meghalt.

Kívülről úgy tűnik, hogy itt van a vége a történetnek. Közben pedig Jézus azért ment végig ezen az úton, mert szeret minket, és módot talált arra, hogy bezárja a pokol kapuit. Mi így Isten előtt bűntelenül állhatunk majd, és vele együtt tölthetjük a tökéletes öröklétet.

Mert a történet folytatódott: Jézus feltámadt! Jézus él!

De mindez még itt sem nem ér véget, mert Jézus a halála által szerzett további folytatást mindannyiunknak, akik hiszünk Őbenne.

Jézus erőt és biztos kapaszkodót nyújt nekünk a legnagyobb viharok idején is. Ő megtart és felemel minket.

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,”  

Filippi 2:1

Miénk Isten szeretete, békessége, vigasztalása, megbocsájtása, ami rajtunk keresztül másoké is lehet.

Hagyjuk, hogy Isten jósága munkálkodjon bennünk, majd rajtunk keresztül másokban is.

Legyünk áldás egymásnak, támogassuk egymást, hagyjuk, hogy az Úr öröme átjárjon, és így megmutassuk Jézust a világnak – Isten dicsőségére és a mi örömünkre.

Szeretettel,
Livi

The post Mindig van tovább?! – Mindenen túl appeared first on Szeretettel Blog.