Olyan jó, hogy itt vagy!

Megtapasztaltad már, hogy milyen jó várni az Urat, milyen felemelő tud lenni, mikor személyesen hozzád szól?
Csendesedjünk most el egy kicsit, üljünk le a kereszt lábához, és próbáljuk meg meghallani Isten szelíd hangját.

Nekem mostanában nehéz ez az elcsendesedés, pedig amúgy milyen egyszerű, nem? Csak egy kicsit kikapcsolni a gondolatainkat, csak pár percre nem csinálni semmit…

Nekem a közelmúltban egy fogorvosi szék kellett hozzá, és hogy ketten lényegében „lefogjanak”, hogy vére csend legyen körülöttem és bennem.

Zsoltárok – Szela.

Ha a Zsoltárokat olvassuk, van egy szó, amit könnyen átsiklunk, a „Szela”. Ez a szó szünetet jelent, a zenészeknek azt jelezte, hogy itt meg kell állniuk, és le kell borulnunk Isten előtt.

A Szela sokszor szerepel a Zsoltárok könyvében.
Azt jelzi, hogy ott egy kicsikét meg kéne állnunk, el kéne gondolkoznunk. Isten elé vittük ügyünket, meghallgatni a válaszát.
Olyankor ezeken a „szela” helyeken – időkben – mindig történni fog valami változás.

A Szela szó után a gondolatok is mindig átformálódnak.

Ugye nagyon sokszor van, hogy Dávid is felindult, dühös, de odaviszi a gondjait Isten elé, kiönti neki. Majd jön egy „Szela.”

Isten jelenléte átformál

Ezután látjuk azt, hogy valami másfajta rész következik. Más gondolatok, más lelkiség és egy megnyugvás.

Ez csak azért lehet, mert a szerző odavitte a gondjait Isten elé, és utána várt rá. Kicsit csendben maradt, és várt rá.

Odaadta neki a gondjait, terheit, és várta, hogy Isten mit kezd ezzel. Hagyta, hogy Isten a csendben átölelje őt, betakarja a szárnyaival, majd Isten jelenlétében ezek a gondok így eltűntek vagy átformálódtak.

Mikor mi olvassuk a Zsoltárokat, ezeknél a „Szela” részeknél nekünk is meg kéne állnunk kicsit és áthangolódnunk.

Ugyanígy az életünkben. Csak odamenni hozzá, csendben lenni, várni rá, és meghallani az Ő szelíd és halk hangját, ahogy Illés is:

Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

1Királyok 19:11-12.

Hová nézel?

Isten egy halk és szelíd hangon szól hozzánk is, de ahhoz, hogy ezt meghalljuk, mindent el kell csendesíteni, és a fókuszt vissza kell helyeznünk a problémáinkról (egyéb körülményekről és minden másról) Jézusra.

Harag

A haragot és felindulásunkat mindig fel fogja váltani egy belső béke, mert Isten minden értelmet meghaladó békéje uralkodni fog.
Lehet, hogy időnként újra előjönnek a gondjainkhoz kapcsolódó gondolataink, de olyankor menjünk újra Isten elé. Az nem vezet sehová – jóra pedig biztosan nem -, ha csak magunkban forgatjuk, és saját magunkat mérgezzük, gyengítjük vele.

Nyugalom napja

Isten úgy teremtette a világot, hogy a hetedik nap megpihent. Ezt a napot azért adta nekünk is, hogy megálljunk egy kicsit. Megálljunk Istennél.

Ha valakitől megkérdezzük, hogy hogy van, akkor a válasz sokszor az, hogy „jól vagyok, de eléggé el vagyok foglalva”…
Ettől sokan fontosnak érzik magukat, és tényleg vannak feladataink, amiket el kell végeznünk, de ebben is meg kell találnunk az egyensúlyt.

Valaki egyszer azt mondta:

Mennyire igaz ez a mondás!

Az elfoglaltság meg tudja szakítani a kapcsolatot Istennel, meg tudja szakítani a kapcsolatot más emberekkel, de még a saját lelkünkkel is.

Ez a hetedik nap olyan lehetőség, amikor szándékosan dönthetünk arról, hogy megtöltjük a lelkünket olyan dolgokkal, amik megnyugvást, örömöt és hálát gerjesztenek. Adjunk hálát Istennek!

Egyszerűen csak hagyjuk, hogy Isten jelenléte betöltsön.

Mária és Márta

Márta is szorgoskodott, mindent csinált még erején felül is, miközben Mária ott ült Jézus lábánál és hallgatta Őt.

Mikor kiakadt Márta Jézusnak, hogy: de hát nézze meg, nem segít neki Mária semmit, szóljon rá, akkor azt válaszolta neki Jézus, hogy Mária a jó részt választotta.

Nekünk is kell, hogy legyen olyan, amikor „csak” ott vagyunk Istennél.

Ha Isten jelenlétében vagyunk (imádkozunk, dicsőítünk, olvassuk a Bibliát…), akkor biztos, hogy át fogunk formálódni, és valami változást fog hozni. Lehet, hogy nem mindig nagyot, de hoz.

Csendben szól…

Főként az Ószövetségben látjuk azt, hogy a „nagy” emberekhez sokszor akkor szólt, mikor csendben voltak.
Álomban kaptak kijelentést (Jákób) vagy Mózes a csipkebokornál legeltette a nyáját.
Illés is ugye a csendben hallotta meg.
Jónás a hal gyomrában volt három napig – ott is csend volt, és át kellett formálódnia ahhoz, hogy teljesítse Isten akaratát.

Jó az Ő jelenlétében lenni, és megemlékezni arról, hogy Jézus mit tett értünk, hogy Isten adta az ő egyetlenét, aki elvette az összes bűnünket, és ezáltal örök életet nyertünk.

Megnyugvás Istenben

62 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom sokáig.
4 Meddig támadtok egyetlen emberre,
miért akarjátok mindnyájan megölni?
Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból.
Hazugságban telik kedvük,
szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

6 Csak Istennél csendesül el lelkem,
tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem,
erős sziklám és oltalmam az Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek,
öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

Zsoltárok 62: 1-9.

Most arra hívlak, hogy öntsd ki a szíved Istennek, és legyél vele csendben pár percig, várd, hogy szóljon hozzád.

Szeretettel,

Livi

The post Mi történik Isten jelenlétében? | Gondjaink és az elcsendesedés appeared first on Szeretettel Blog.