Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

Harcolunk a vétkeinkkel. Hiába vagyunk akár száz éve is keresztények, mindig becsúszik valami hiba. Pedig már talán nem illene. Hány ember tudja rólunk, hogy keresztények vagyunk, így példák vagyunk előttük?

Mit gondol rólam Isten? Mennyi mindent megtett értem, és mégis gyenge vagyok. Mégis bántom Őt a bukásaimmal.

Átalakítás alatt

Beszélgettem egy ismerősömmel a napokban, aki látta, hogy Bibliát olvasok. Kérdezett róla, és újra elmondta, hogy egyszer ő is el fogja olvasni.

Mesélt egy történetet egy szegény emberről, aki folyton részegen fetrengett előttük az utcán. Hiába próbáltak neki segíteni. Majd börtönbe is került rövid időre.

Mikor kiszabadult, nem ismertek rá. Józanon sétált, rózsafüzérrel a nyakában, Bibliával a kezében.

A börtönben megismerte Jézust, és átadta neki az életét. Mondta, hogy ő már egy új ember.

Majd pár nap múlva ismét ott feküdt részegen az utcán – de rózsafüzérrel a nyakában.

Sajnos itt abbahagyta a történetet. Pedig attól, hogy valaki megtér, még nem jelenti azt, hogy onnantól tökéletes. Támogatni kéne mindenkit, hogy ne menjenek vissza a régi életükbe.

Bár én sose voltam részeg, nem csináltam ilyen látványos bukásokat, de lehet, hogy ezek a nem mindenki számára látható hibáim sokkal nagyobbak voltak egy ilyen esetnél.

Minden keresztényre rá lehetne rakni egy táblát, hogy „ÁTALAKÍTÁS ALATT”.

Jézus az, aki tökéletes, és Ő tesz minket tisztává, általa válunk igazzá Isten előtt. Mert Ő az, aki felvitte a bűneinket a keresztfára, és minden adósságunkat kifizette drága vére által.

Minden bukás után jöhetnek a kérdések, és sokszor van, hogy vissza kell építeni a kapcsolatunkat Istennel. Pedig Ő megbocsájtott, ezt el kell fogadnunk.

Lehet bűntudatunk, lehet rossz a lelkiismeretünk, de ezeket miután megvallottuk Istennek, át kell adnunk neki. És el kell engednünk.

Utána viszont ne lopjuk vissza Tőle a már nekiadott, megbocsájtott vétkeinket.

Alapvetően nem fog ezért mást a helyünkre állítani a gyülekezetben, a családunkban, a szolgálatunkban… Nem fog minket kispadra ültetni, hogy hátha mindenki más nagyobbat hibázik, és akkor újra lehet minket küldeni evangelizálni…

Ott van Dávid, Pál, Mózes, akik gyilkoltak, Péter elárulta Jézust, akárcsak Júdás.

Péter és Júdás

Péter saját gyengeségével való szembesülése, tettének megbánásának következménye a kegyelem, amire nem szolgált rá.

Júdást a tettei következményeitől való félelem – az ellenség – menekülésbe, öngyilkosságba sodorta. Nem engedte át az uralmat Istennek, hagyta, hogy továbbra is az ellenség vezesse őt.

Pétert is gyötörte a bűnbánat, fájt neki, hogy nem tudott megfelelni. Hiszen olyan erősnek gondolta magát! Mindig azt mondta, hogy sohasem tagadná meg Jézust. Még a halálba is vele menne.
De mégsem így tett.

Jézus viszont nem veti őt el:

„De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy…”

Márk 16: 1–8.

Péter is a tanítványok egyiket volt. Mégis Jézus külön megemlíti, hogy mindenképpen menjen ő is találkozni vele. Jézus megkeresi, felemeli az elbukottat, nem hagyja elveszni – de ezt hagynunk kell neki.

Elfogadni a kegyelmet – néha nehéz

Nagy veszélyt jelent ez, mert ha nem tudjuk elengedni azt, amit Jézus már megbocsájtott nekünk. Olyankor ez Isten és közénk tud állni. El kell fogadnunk az Ő kegyelmét. Sokadjára is.
Majd felállni a sárból, letörölni a ruhánkat, és folytatni utunkat Jézussal – törekedve, hogy többé ne bukjunk el. De nincs olyan megbánt bukás, ami elválaszthatna Istentől.

Isten szeret engem.

Ennyi az egész.

Ő tud minden hibámról, minden bukásomról, minden gyengeségemről, gondolatomról…

Mégis a Fiát adta értem, hogy én is vele lehessek. Mert fontos vagyok neki.

Ő szeret akkor is, mikor nem érdemlem meg.

Szeret, mikor a hitemen van kivetnivaló.
Ő szeret akkor is, mert olyankor van erre a legnagyobb szükségem.

Ő szeret akkor is, mikor én nem tudok.

Ha valamiben elbukom, Ő ott van, és elkap, mikor zuhanok.

Ha eltévedek, Ő az, aki hazavezet.

Ő szeret minden hibámmal együtt, még azokkal is, amiket rajta kívül senki más nem ismer.

Szeret, mikor fogalmam sincs, mit kellene tennem.

Ő szeret engem, mert a gyermeke lettem.

Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Róma 8: 39.

Szeretettel,
Livi

The post Jézus szeret. Akkor is, mikor nem érdemlem meg?! appeared first on Szeretettel Blog.