A purim ünnepének is ez a fő üzenete, erre emlékezünk. Idén ez február 25-26-ra esik.

Története – Eszter könyve

A purim név a púr „sorsvetés” szóból ered. Hámán sorsvetéssel jelölte ki az időpontot, amikor ki akarta irtani a zsidókat. Végül ezen a napon a zsidók ellenségei vesztek el.

Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.
A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordokaj megírta nekik. Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket.
De Eszter bement a királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt.
Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek,
kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem.

Eszter könyve 9:20-28

A titokzatos módon, háttérben munkálkodó Isten és a Hámán táska

Eszter könyve Istent egyszer sem említi meg, mégis jelen van az Ő gondviselése – rejtve. Mert Isten sokszor nem látható módon cselekszik a háttérben.

Az ünnephez kapcsolódó jellegzetes étel a Hámán táska (recept a cikk végén).
Lehet készíteni lekvárral, mogyorókrémmel, sósan, pizzásan, almásan, mákosan, diósan… Csak a képzelet szabhat határt.

Ezek a kis háromszög alakú sütemények is Isten titokzatos működésére utalnak, ahogy nem látszik ki belőlük a töltelék (vagy csak egy kis része). Ahogy az Isteni terv sem látszik előre sok esetben, de mikor haladunk előre (beleharapunk) a történetben, egyszer csak előtűnik Isten, kirajzolódik az Ő tökéletes terve.

A sütemény készítése közben nagyon jól lehet elmélkedni a jelképén és a történet üzenetein. Igazi nyomot hagyó, szemléletes élményt nyújt. (Ráadásul nagyon finom. )

„Aki másnak vermet ás…” _{(Péld. 26:27a)}

Márdokeus Eszter unokabátyja és nevelője volt. Esztert elvitte a királyhoz, mikor az új feleséget keresett magának. Sok gyönyörű nő közül Ahasvérós király Esztert választotta.

Márdokeus a palotában dolgozott. Egyszer tudomására jutott, hogy a királyt meg akarják ölni. Ezt elmondta a királynak, aki kivizsgálta az ügyet, ami igaznak bizonyult.

Hámán, a főminiszter, ki akarta irtani a zsidó népet, legfőképpen Márdokeust, amiért nem akart meghajolni előtte.
Ez nagyon bosszantotta Hámánt, annyira, hogy hiába a nagy gazdagsága, hiába hajolt meg előtte rajta kívül mindenki, teljesen megbetegítette.
(A zsidókat azért üldözték, hogy megszakadjon a Messiás vérvonala, mert így nem teljesedhettek volna be a próféciák.)
Hámán épített az udvarában Márdokeusnak egy 50 könyök (~25 m) magas akasztófát.

Nincsenek véletlenek

Azon az éjszakán történetesen a király nem tudott aludni, ezért a krónikás könyvből olvastatott magának.
Hogyhogynem éppen akkor, történetesen, „véletlenül” pont azt a részt olvasták, mikor Márdokeus megmentette a király életét. Mivel akkor ezért nem kapott semmi jutalmat, most ezt szerette volna a király bepótolni.

Hámán éppen akkor ért oda a palotába azzal a céllal, hogy a királyt rávegye, hogy akasztassa fel Márdokeust.
Hámán azt hitte, hogy őt szeretnék jutalomban részesíteni, így a legjobbakat kívánta ajándékként.
Végül Hámán öltöztette a király ruhájába Márdokeust, ő ültette lóhátra, ráadta a koronát, és ő kiáltotta végig a városban Márdokeus előtt menve, hogy „Így dicsőül meg az, akit a király ki akar tüntetni.”

Mikor Márdokeus megtudta, hogy Hámán ki akarja irtani a zsidó népet, és már parancsba is adta, megkérte Esztert, hogy beszéljen a királlyal.
Senki nem mehet hívatlanul a királyhoz, mert azért halálbüntetés jár – hacsak nem nyújtja ki a király a pálcáját, amivel megkegyelmez neki.

A királyné böjtölt, és az életét kockáztatva bement a királyhoz, aki megörült neki. Eszter elhívja őt és Hámánt is egy vacsorára.

Vegyük észre, hogy a megszabadítás előtt rendezte a lakomát, nem utána, amikor már nem volt gond. Nagyon fontos minden helyzetben a hálaadás és a dicsőítés, még a problémák között is.

A vacsorán a király bármit megadott volna Eszternek, amit csak kér. Ő elmondta, hogy szeretné meghiúsítani Hámán gonosz tervét.
Hámánt ekkor felakasztották arra a bitófára, amit ő maga állított Márdokeusnak, aki ezután király utáni első ember lett.

Bár Hámán utasítását nem lehetett visszavonni, de fel lehetett használni arra, hogy a zsidók a rájuk törni készülő összes ellenségüket kiírtsák.

Életünk egy nap alatt is megváltozhat.

Márdokeus zsákruhában kezdte, királyi ruhát kapott. Eszterből királynő lett. A zsidók biztonságban voltak, majd ez megrengett, pusztulásra voltak ítélve, végül megváltották őket.

Jézus a történetben

A történetben Eszter az egyház, Márdokeus Jézus, a Király Isten, Hámán az ellenség (a farkas, mi a bárányok, akiket el akar szakítani a Pásztortól) és a zsidó nép a szeretteink képe.

A gonoszok szavai lesben állnak, hogy megöljenek valakit, [szolgái meg akarták ölni a királyt, Hámán meg akarta ölni Márdokeust és a zsidókat ~ Jézust meg akarták ölni]
Az igazak szavai pedig megmentenek a veszélytől. [Márdokeus a királyt és zsidó népet ~ Jézus, a Pártfogónk megment minket]

Péld. 12:6

Legyél együtt a királlyal, mint Eszter, egyszerűen csak azért, mert jó vele, jó az Ő jelenlétében lenni.
Remek alkalom lehet erre a sütikészítés és fogyasztás közbeni elmélkedés, dicsőítés is.
Hagyd, hogy Ő akarjon megajándékozni Téged.

Hámán táska – recept

• 600 g rétesliszt
• 10 g élesztő
• 100 g porcukor
• 200 g margarin
• 1 csipet só
• 2 db tojás (+1 db a megkenéshez)
• 1 citrom héja
• 1 dl narancslé / almalé / fehérbor

• tölteléknek pl. lekvár / dió / mák

A lisztbe belemorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a tölteléken kívül az összes összetevőt.

Ha kicsit ragadós lesz a tészta, az nem baj, de ha kell, tehetünk hozzá még egy nagyon kicsi lisztet.

Hűtőben pihentetjük minimum 20 percet, de várhatunk vele egy éjszakát is. Így biztosan nem fog ragadni a tészta, és nem fog sütésnél kinyílni a forma.

Lisztezett gyúródeszkán kb. 4-5 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát. Kb. 5-7 cm-es köröket szaggatunk belőle.

A körök közepére teszünk egy kis tölteléket.

Többféle hajtogatási mód van.
– A tésztát 3 oldalról összecsippentjük, kicsit megtekerjük, hogy ne jöjjön szét.
– De úgy is csinálhatjuk, hogy 3 oldalt csak felhajtjuk háromszögnek a tésztát, majd megnyomjuk a sarkokat, hogy ne jöjjenek szét.

A felhajtott oldalakat megkenjük a felvert tojással, és 180 fokon aranybarnára sütjük (kb. 15 perc).

Sós változatnál kb. 20g cukrot adjunk csak hozzá, és narancslé helyett használjunk fehérbort, vizet vagy tejfölt (bár ennél az ételnél a tejes hozzávaló nem túl tradicionális).
Tölteléknek rakhatunk a kis batyukba felvágottat, szalámit, sajtot, túrót… én a tetejére is reszeltem sajtot

Jó étvágyat! Ne felejts el purimkor másokat is megkínálni belőle, és ha úgy adódik, elmesélni hozzá a történetet is!

Szeretettel,
Livi

The post Hol van Isten a történetben? – Purim és a Hámán táska (+recept) appeared first on Szeretettel Blog.