A képek között találtam egy téli tájat: egy fenyő ágait iszonyatos mennyiségű hó húzza le, szinte érzi az ember, ahogyan recseg-ropog a súly alatt; a felirat:

„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”

Róm 8: 28.

Alatta pedig egy kis párbeszéd a hópihék és a fenyő között.
Az egyik hópihe azt mondja:

– Jaj, kedves fenyő, úgy sajnálunk téged, hogy recseg-ropog minden ágad! Bizony, nagyon sokan vagyunk, letörjük az ágaidat és belepréselünk a földbe.

Mire megszólal a fenyő:
– Semmi baj, kedves hópihék, mert majd jön a tavasz, kisüt a nap, akkor ti szépen elolvadtok, megöntözitek az ágaimat és gyökereimet, amelyek most erősödnek a súly alatt, növekednek a nyomás alatt, hogy bírják majd a legközelebbi tél feszítését is. Előre köszönöm nektek, hogy majd öntözni, ápolni fogjátok a testemet.
Majd, ha kisüt a nap.

Sokat elmélkedtem ezen. Ha valami nagyon nyom lefelé, ez a kép elevenedik meg előttem: a szürkeség előbb-utóbb elmúlik, a téli fagy felenged, kisüt a nap, és a teherből üdítő, friss, erősítő esővíz lesz, ami táplálja gyökereinket.

Akinek van füle a hallásra, érti, hogy mit mond ez a meditációs Ige és ez a nagyon kedves párbeszéd.

Tarts velünk holnap is, nyiss ki egy újabb ablakot az adventi naptárunkban, melyet itt találsz:
https://szeretettelblog.hu/advent/

Oszd meg a bejegyzést, és vidd tovább a karácsony fényét!

A naptáron felül tiéd lehet még egy adventi ajándékcsomag is:

The post Életünk terheiből tápláló esővíz | Gyökössy Endre appeared first on Szeretettel Blog.