Nem lehet Jézus feltámadásáról úgy beszélni, hogy előtte ne néznénk fel a keresztre.

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő örömért – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

Zsidók 12: 2.

Jézus egész földi életében csak jót tett mindenkivel. A szeretetre tanította az embereket, és ebben példamutatóan járt előttük. Sok életet helyreállított, betegeket meggyógyított, halottakat támasztott fel. A szomorkodókat megvigasztalta, az elesetteket felemelte. Élő vizet adott a szomjazóknak, enni az éhezőknek.

Csak jót tett mindenkivel, és ugyanígy teszi ezt ma is Szentlelkével. Gyere Hozzá bátran!

Jézust mégis elárulták barátai. Ártatlanul kellett szenvednie és meghalnia.

Minden hatalma meglett volna rá, hogy elsöpörje támadóit, de irántunk való szeretete még ennél is erősebb volt.

Miután elfogadta Isten akaratát, nem a rá váró szenvedésre nézett, hanem azon túl. Arra az örömre nézett, hogy majd mindent helyreállít, és azokkal lehet örökre – velünk! -, akiket szeret.

Ehhez viszont előbb le kell vettetni a földi porsátrunkat, hogy egy új, romolhatatlant kapjunk.

Isten túlságosan szeret minket ahhoz, hogy hagyja, hogy bűnben éljük örökké, ezért új eget és földet készít nekünk. Nem a mostani szenvedésekkel teli világ fog örökké tartani, hanem egy boldog, bűntelen új világ, ahol Jézus fog uralkodni. Mi szeretnénk ide átlépni ebben a testben, és ezért szenvedünk, mikor le kell vetnünk. Itt hosszan tartó lehet a fájdalmunk, de ott mindez csak egy pillanatnak fog tűnni.

Miután Jézus átment a rá váró szenvedéseken és a kereszthalálon, a szombati nyugalom napja következett.

Húsvét előtt sokan bűnbánatot tartunk, böjtölünk. Egyre közeledik a fekete nagypéntek.
Próbáljuk átélni, milyen lenne, ha ott lennénk Jézussal, ha látnánk az Ő verejtékeit, hallanánk a kiáltását, alattunk megremegne és sötétbe borulna a föld…

Aztán csend, mintha minden elveszett volna.

De eljött a harmadik nap, amikor Jézus feltámadt!

„Mit keresitek a holtak között az élőt?
Nincs itt, hanem feltámadt.

Lukács 24: 5-6.

Jézus erősebb a halálnál, és minden bűnünket kifizette. Ha majd újra eljön, végtelen örömben lesz részünk.

és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Jelenések 21: 4.

A temető csak egy átmeneti állomás. Bár nehéz itt a várakozás, a célra nézve reménnyel élhetünk tovább. Ott majd azt fogod mondani, hogy minden rendben.

Ne a múlt veszteségeire nézz, hanem nézz előre, Jézusra, aki mindezt helyreállítja!

Ne a halálra nézz, hanem a feltámadásra és az örök életre!

Jézus a mi reményünk!

Jézus feltámadt! Ezért, ha most szomorkodsz, legyen előtted az üzenet, hogy a péntek után mindig eljön a vasárnap!

Jézus mindent jóra fog fordítani.

Szeretettel,
Livi

The post A halál nem végállomás | Jézus feltámadt! appeared first on Szeretettel Blog.

Jézushoz futni vigasztalásért ilyenkor sokkal könnyebb szerintem, ha mindez a világban ér. Ők még nem ismerik Jézust, nem tudják, mit tesznek… Nekem itt a Pártfogóm, nekik pedig nincs.

De mi van akkor, ha keresztény körökben, akár a gyülekezeten belül ér ilyen?

Olyan emberektől, akik ugyanúgy Jézushoz imádkoznak, sőt, akár egymás mellett dicsőítjük Őt…

Dupla fájdalom, hogy mindezt olyanok okozzák, akiket szeretünk.

Vívódások sora jön, hogy mit tudunk kezdeni a helyzettel, én mit hibáztam el és mit tudnék tenni?

Majd érkezik az üzenet:

Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

2Móz. 14: 14

Továbbá, hogy: engedd el, nézz a keresztre, ahol érted Jézus összehasonlíthatatlanul nagyobb igazságtalanságot szenvedett el. Meghalt az ártatlan a bűnösért.

De hogy lehet elengedni?

Akárhányszor eszembe jut, csak jönnek a gondolatok, az érvek, a szívem is hevesebben dobog. Legszívesebben kiakadnék, hogy csináljanak már valamit, de nem lehet, nem kéne. Isten megígérte, hogy majd Ő elintézi. (Ez sokkal jobb ajánlat, mert így mi nem tudunk annyira sérülni.)

Csak nehéz az igazságérzetet elhallgattatni, és türelmesen várni.

De akad egy másodperecnyi csend.

Meglátom Jézust, ahogy az összes hibámat, vétkemet, másoknak okozott bántásaimat magára veszi. Helyre is állítja azokat, mert én arra képtelen vagyok.
A bennem lévő (és belőlem kiáramló) összes rossz Jézus vérétől válik tiszta fehérré.

Átnézek a másik félre, a sokszor cukormázba csomagolt, felém dobott nyilaira, kifeszített csapdáira, féltékenységére… De helyettük csak Jézust látom, ahogy messze elfedi ezeket, és rajtuk keresztül átölel engem.

Szeretettel,
Livi

The post Hogyan tudjuk elhallgattatni az igazságérzetünket? appeared first on Szeretettel Blog.