Barion Pixel

Gloria in excelsis Deo! – A dal szerzője ismerhette Jézust?

Angyalok a mennyekben – karácsonyi dal, ami több ezer éve töretlenül őrzi a hitünket

Manapság az ünnepek közül talán a karácsonyhoz tudjuk a legtöbb képet kapcsolni. Rengeteg dísz, havas táj, karácsonyfa, családi összejövetelek… Pedig ezek a dolgok nem is olyan régóta tartoznak a karácsonyhoz.

Kereszténység terjedése, szerzetesek munkája

A kereszténység kezdetétől kb. 1500 évig nem volt annyira köztudott, mint ma, hogy ilyenkor Jézus születését ünnepeljük. Ezt addig legfőképpen szerzetesek tudták, és ők adták tovább az embereknek szolgálatukkal.
Kevés írásos dokumentumuk volt, és még kevesebben tudták ezeket olvasni és értelmezni. Így ők tanítottak, és próbálták a legközérthetőbben, legmaradandóbban átadni az ige üzenetét. Ezért dalokat is írtak.

A dal keletkezése, eredete

A szerzetesek rejtélyességéhez hasonlóan az „Angyalok a mennyekben” c. dal látszólag a semmiből keletkezett.

Mivel akik először énekelték ezt a dalt, a XIX. szd-i Franciaországban éltek, sokan úgy vélik, hogy biztosan ott keletkezett a dal. A dalkutatók ezt a feltételezést mégis megkérdőjelezik.
Ami biztos, hogy olyan ember írta a dalt, aki jártas volt a Bibliában. Ebből és a latin refrénből következően katolikus pap vagy fő tisztségviselő írhatta a dalt.

[1.]
Angyalok a mennyekben
Édes dalt énekelnek,
A hegyek visszahangozzák
Boldogságuk himnuszát.

[refrén]
Gloria in excelsis Deo!
Gloria in excelsis Deo!

[2.]
Örvendező pásztorok,
Mért oly vidám dalotok?
Mitől boldog szívetek,
Az örömhír mi lehet?

[3.]
Jer Betlehembe, és lásd,
Ő Krisztus, a szent Király,
Kinek a születését
Az angyalok hirdették.

Angyalok a mennyekben

Mivel a dal első közzétett verziójában a versek francia nyelven olvashatók, így sokan természetesen azt feltételezték, hogy írója francia pap volt. Mégis vannak bizonyítékok arra, hogy ennek a nagy karácsonyi éneknek legalább egy részét elénekelték, még mielőtt a kereszténység mélyen gyökeret vert volna Nyugat-Európában. A dal egy részét az ókeresztény egyházi istentiszteleteken használták fel még azelőtt, hogy a Római Birodalom a kereszténységet államvallásként elfogadta volna.

Az „Angyalok a mennyekben” először 1855-ben jelent meg egy francia énekeskönyvben, és a feljegyzések azt mutatják, hogy a dalt a megjelenés előtt több mint 50 éve használták az egyházi misékben.
Az öt évtized alatt a dalszöveg párosult a ma is használt dallammal.
Ma a dalt úgy énekeljük, mint 150 évvel ezelőtt, pedig előtte talán 1000 vagy több évig a szerzetesek valószínűleg ugyanazt a dalt énekelték, amikor a Megváltó születését ünnepelték. A sztori ugyanolyan régi lehet, mint maga az egyház.

A dal üzenete

A dal egy gyönyörű képet bont ki: a pásztorok csodálkozva bámulják a mennyei seregekkel teli eget, akik örömüket és dicséretüket énekelik, amit a hegyek is visszhangoznak.

9És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Lk. 2: 9-14

Nem nehéz elképzelni a pásztorok reakcióját. A fiatal fiúk biztos tágra nyílt szemekkel néztek egymásra, majd örömkönnyeket ejtve, ujjongva futhattak a faluba.
Talán szédülten, izgatottan és kifulladva robogtak be az istállóba, és tolongtak a jászol körül? Vagy megálltak az istálló ajtajánál, és félénken kukkantottak be a pici babára?
Megértették akkor, minek voltak tanúi?
Mi megértjük, minek voltak tanúi?

Ez a himnusz arra hív minket, hogy menjünk Betlehembe, és nézzük meg.
Menjünk most el gondolatban arra az éjszakára.
Belépünk az istálló ajtaján, és csodálkozva térdelünk a gyermek Krisztus előtt. Fülünk még mindig az angyalok énekétől cseng.
Mi már a pásztoroknál jobban láthatjuk, ki ez a gyermek, mert ismerjük az evangélium történetét.
Tudjuk, hogy az angyalok újra eljönnek, és azt fogják harsogni, hogy Jézus feltámadt!
Nem nehéz elképzelni, hogy a „Gloria” szó is az angyalok ajkára fog kerülni.

Karácsonyi szokások a kereszténység kezdetétől

A refrénben szereplő „Gloria in excelsis Deo” jelentése „Dicsőség a magasságban Istennek”, amely a Kr. u. 130-ig nyúló egyházi misék imádatának fontos részét képezte. Ebben az időszakban Teleszphorosz pápa rendeletet adott ki, miszerint az Úr születésének napján minden egyháznak különleges esti istentiszteletet kell tartania. Azt is elrendelte, hogy ezeken a miséken a Szentírás elolvasása vagy konkrét imák befejezése után a gyülekezet mindig énekelje a „Gloria in excelsis Deo” szavakat.
A történelmi egyházi dokumentumok azt mutatják, hogy a szerzetesek ezt az útmutatást az egész országban tartották. A III. szd-ra ez volt az a gyakorlat, amelyet a legtöbb egyház karácsonyi ünnepségen alkalmazott.

A szerző ismerhette személyesen Jézust?

Vitatható, hogy ha a refrén Krisztus születésétől számított 100 éven belül íródott, akkor az „Angyalok a mennyekben” gyökerei azokhoz nyúlhatnak vissza, akik valóban ismerték Jézust, amikor a földön járt. Noha nem bizonyított, nagyon érdekes és inspiráló ötlet.
Kapcsolódik ehhez az az önzetlen szerzetesi élet, amely életre kelti a hitet, hogy terjessze Jézus Krisztus születésének, életének, halálának és feltámadásának üzenetét.

A dal a refrénben használt, majdnem monoton hangsor miatt köthető még a korai katolikus egyházhoz. A modern énekek zömében legalább másfél oktávot mozog a dallam, itt egy oktávon belül maradtak, és csak 6 hangon mozog a dal. Ez az egyszerűség a dallamot a szerzetesek által használt és a gyülekezetnek tanított korai énekeihez köti.

Az „Angyalok a mennyekben” volt az egyik legkönnyebben énekelhető korai dal, annak ellenére, hogy a „gloria” szó három ütemet ölel fel és 18 különböző hangot üt meg.
Ez a dal elért az emberek szívéhez, miközben elmesélte a történetet.

Felülmúlhatatlan, felejthetetlen öröm

Hogy maradhatott fent egy ismeretlen eredetű ének ilyen régóta? Bár a dallam szinte monoton, kevés olyan karácsonyi dal írja le így azt az örömöt, amit a világ érzett, amikor megszületett a Megváltó.

Kétségtelen, hogy aki írta a dalt, nemcsak hitte a Bibliában található szavakat, hanem élvezte is ezt a hitet.

Az, hogy nem ismerjük a dal íróját, rámutat azok életére, akik hivatottan terjesztik az evangéliumot a történetek életben tartására és továbbítására, hogy az emberek mindenhol megismerjék azt az üzenetet és örömöt, amely az első karácsonykor a földre szállt.
Bár a szerző feledésbe merült, hite nem csak a dallamban, hanem világszerte több száz millió lelkében él és élt tovább.

Csatlakozz hozzánk, és hallgasd meg, énekeld el a dalt karácsonykor is, és ne felejts el örülni! 🙂

Szeretettel,
Livi


Kapcsolódó cikkek

Jászol vs. királyi pompa + kihívás

Kedves Látogató! Örülünk, hogy ma is velünk tartasz az adventi utunkon. Tegnapi ablak alatt kicsit már írtam arról, hogy mennyire fontos, mire, vagyis kire fókuszálunk a karácsonyi készülődések közepette. Engem elgondolkodtat, hogy mi lett volna, ha Jézust nem egy jászolba fektetik? Ha nem az átlagost is alulmúló körülmények között születik? Akkor most hova díszítenénk? Mit […]

Jézus szeret. Akkor is, mikor nem érdemlem meg?!

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. János 3: 17. Harcolunk a vétkeinkkel. Hiába vagyunk akár száz éve is keresztények, mindig becsúszik valami hiba. Pedig már talán nem illene. Hány ember tudja rólunk, hogy keresztények vagyunk, így példák vagyunk előttük? Mit […]

Hozzászólás a bejegyzéshez

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .