Jób reménységét vesztette. Óriási volt a fájdalma. Nem látott tovább. A múlt tört fel, és minden odakapcsolta. A sok „miért”, a sok „bár, ha ne” az ember szemét beszűkíti, látását csőlátássá teszi.
Mit csinálsz, ha barátod – úgy tűnik – reményét veszti?
Jób barátai hallgattak. Vele hallgattak. Együtt hallgattak vele. S ez jó volt.
–Néha a hallgatás ideje van. Még akkor is, ha valaki mellett vagy.
–Van meghallgatás, van odahallgatás, van együtt hallgatás, van várakozó hallgatás – ezek JÓ hallgatások, ha megfelelő helyzetben, megfelelő módon teszed. Jó hallgatások.
–Van, amikor nem is tudsz mit mondani. Néha olyankor is hallgatni kell. Jobb, mintha valami butaságot vagy felszíneset, vagy rombolót mondasz.
Bölcs hallgatni, ha nagy súlyú, amit mondani kellene, de még nem pontos, hogy mit mondj. Óvatosan.
Persze ilyenkor egy segítő mondat jót tesz, amiben elmondod, hogy most még picit vársz, hogy helyesen tudj szólni… de a hallgatás segítség, hogy megértsd a menny mondanivalóját. Úgy is jó a hallgatás, ha az Úr előtt hallgatsz, az Ő szavára várva…
Szóval, Jób barátai hallgattak.
Nem is keveset. Hét napon át.
Nagy volt a baj, nagy volt a bánat, sok volt a hallgatás is.
„És amint rávetették szemüket távolról, nem ismerték meg őt, és fennhangon zokogtak. Azután pedig megszaggatta ki-ki a maga köntösét, és port hintettek fejükre ég felé (ez a gyász jele volt – osztoztak Jób érzésében, nehéz helyzetét megértve, együtt éreztek vele, részt vettek fájdalmában… ezt jelenti, hogy „őszinte részvétem”). 13 És ültek vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szólt egyetlen egy szót egyik sem, mert látták, hogy igen nagy az ő fájdalma.”
Jób 2,12-13.
Kiváltság, ha együtt lehetsz valakivel, akinek fáj a szíve.
–NEM MINDENKI tud együtt érezni, nem mindenki tudja kifejezni részvétét.
–Gondolsz rá, hogy az Úr Jézus EGYÜTT ÉRZŐ Isten, Aki részt vesz a te fájdalmadban, és ELHORDOZZA a legnehezebb élethelyzeteidet, a bűneidet, s azok következményeit, fájdalmaidat, betegségeidet, magányodat, a golgotai kereszten?
–Amikor egy társad bajában veszel részt, akár úgy is, hogy meghallgatod, vagy hallgatsz vele, mint Jób barátai tették, vagy segítesz neki, amiben tudsz, akkor valójában az Úr Jézus SZOLGÁLATÁBAN veszel részt, azt teszed, amit Ő tesz egy-egy ilyen helyzetben, s így ÁLTALAD tudja megtenni, amit Ő tenne… ez KIVÁLTSÁG.
–Sokan szeretnének ilyen együttérző társat. Szeretnék, hogy ne egyedül kelljen elhordozni a bánatot, a bajt. És ez érthető. De néha úgy van, hogy „kevesebb” az elhordozásra kész testvér, mint az elhordozni való baj. Mennyire szükséges, hogy TE IS BEÁLLJ, és segíts másnak… még, ha éppen neked is fáj valami. „Aki mást felüdít, maga is (fel)üdül…” (Péld 11,11.) – vagyis: lehet, hogy még meg sem vigasztalódtál, de MÁRIS „szükség van rád”, és amit be kell töltened, ugyanaz a szükség, ami nálad még nem telt be. De, ahogy betöltöd, a tiéd is enyhül.
–Én azt vettem észre, hogy a meghívás szerte, széles körben szól, az Úr Jézustól, hívja azokat, akik készek Vele együtt „igát hordozni”, és „terhet felvenni”, és akik meglátogatják a szükséghelyzetben azokat, akik „mástól” NEM kapnának látogatást, együttérzést, meghallgatást, vagy akár együtt hallgatást. És még hozzátenném: BOLDOG, aki meghallja, megérti ezt a meghívást, és aki készen áll be is tölteni ezt – Jézussal.
Ha Jób barátaira gondolok, itt, az első hét napban, ez jut eszembe.
Mai kor körülményei
Még annyit hozzáteszek:
–Lehet, hogy neked nem hét napig kell ott ülnöd néma csöndben.
–Lehet, hogy hét napod sincs rá. Lehet, hogy ki sem bírod, hogy hét napig csöndben légy. Lehet, hogy a mai „Jóboknak” sem erre van szükségük. Lehet, hogy sokkal inkább vágynak rá, hogy mondj valamit, vagy kérdezz, és meghallgasd őket… lehet.
–A KÉSZSÉGET lásd, és a BELEILLESZKEDÉST, azt, hogy „nem róluk volt szó”, amikor odajöttek, „nem ők voltak a lényeg”, hanem Jób fájdalma lehetett elöl, és az, hogy NEKI segítsenek, ez hatotta át őket. (NEM okoskodni jöttek… együtt éreztek Jóbbal.)
–Ma is lehet, hogy így van. Kicsit talán pörgősebb az idő, amiben most élünk, és a kommunikációnak is sok olyan formája lehetséges, ami Jób korában még nem volt meg. Akkor postagalambbal vagy személyesen lehetett kapcsolatban lenni – ma még van pár lehetőség.
De a SZEMÉLYES odalátogatás, ha ezt meg tudod tenni, óriási jelentőségű. De mondjuk az USA-ba, vagy akár az ország másik felére sem tudsz elmenni. Azonban, ha időben (!!!) felhívod, aki fontos neked, vagy akinek fontos, hogy felhívjad, ez hasonlót jelenthet neki, mint Jóbnak, hogy OTT VOLTAK VELE a barátai.
–Ha telefonálsz, ha személyesen vagy ott, vannak jelzések, amikkel ki tudod fejezni, hogy OTT VAGY, személyesen, JELEN vagy, és EGYÜTT vagy vele… a hangod, ha jelzed, hogy érted, amit mond, és megérted, a testtartásod, ha jelen vagy, személyesen, vagy, hogy átkarolod, amikor sír, vagy a válladra hajthatja a fejét, vagy a kezét megfogod – sokat számít.
Persze itt egy dologra vigyázni kell – a fiú-lány vigasztalás, ha korban hasonlóak vagytok, félreérthető is lehet… csak mindig figyelve a Szentlélekre, és őrizve a tisztaságot és egyértelműséget. De annyi biztos, hogy a jelenlét megerősítést nyer a kifejezés formái által is. 🙂
Tanulság
Szóval: tanulunk Jób barátaitól, abból, ahogy ott voltak, ahogy jelen voltak, ahogy adták az idejüket, ahogy adták magukat az együttérzésre, a részvétre, a megértésre és meghallgatásra, az együtt hallgatásra is.
Ha te hívő ember vagy, az Úr Jézushoz tartozol, akkor egy ilyen helyzetben, amikor „együtt hallgatsz” valakivel, jelen vagy, és készen arra, hogy meghallgasd őt, akkor te belül, biztos, hogy IMÁDKOZNI fogsz. S az imádság összekapcsol a mennyel, és a mennyei vezetés, a mennyei erőforrás, a mennyei jelenlét is meg fog nyilvánulni. A menny által ide kiárasztani kívánt ERŐT fogod továbbadni, ahogy adod, teszed, amit az Úr mutat.
Az imádság egy ilyen helyzetben egy belső beszélgető kapcsolat.
–Az Úr szólhat, bármikor, utat mutathat, egy következő lépést adhat, és te pedig úgy vagy jelen, hogy végig HÁRMASBAN vagytok, mert az Úr veled biztos, hogy ott van. S ez a garanciája annak, hogy Ő BE TUD AVATKOZNI ebbe a helyzetbe. S te figyelsz is Rá, mit szeretne Ő, és hogyan fog beavatkozni.
—Ez mennyei „munka”. Mennyei jelenlét. És a menny csodáját várhatod, minden percben, minden mozzanatnál… Bármikor. Mert az Úr is ott van, és OTT AKAR LENNI, veled együtt, általad, ebben a helyzetben is.
Mennyire csodálatos ezt TUDNI, és Vele együtt jelen lenni. Ugye?
Uram, köszönöm.
Köszönöm, hogy Te szeretsz, általam is, Te vagy jelen, amikor ott vagyok, Te cselekszel, hívsz, és küldesz, bevonsz, és vezetsz.
Köszönöm, Uram. Ámen.
Szeretettel,
dr. Kováts György
