„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok…”
1 Péter 2: 9a.
–Mit jelent, hogy „választott” – s megláttuk, hogy a korábbi „választott nép” mellé, BEVÁLASZTOTTAK bennünket is. Mint egy „castingon”, vagy egyetemi felvételin – csakhogy, itt NEM a mi „teljesítményünkről” volt szó, hanem pusztán szeretet alapján „kerültünk be”, mert a Kereszten elhangzott ez az „Elvégeztetett”, amiben MI IS benne voltunk, az átkok alóli kiváltás, a megmentő áldás is benne volt… szóval, mireánk is kihatott! 
–Mi is „választottak” lettünk? IGEN. Nem csak a „korábbiak” (Izráel népe), hanem mi is, akik „nem szeretettek” voltunk, és „nem népem”… mostanra már VÁLASZTOTT nemzetség lettünk.
–Ez „identitási kérdés”? IGEN – innentől ide sorolod magad!
Mit jelent a „királyi papság”? 👑
Azt, hogy a KIRÁLYHOZ tartozunk, családtagokká lettünk, mivel befogadtuk Őt – az Úr Jézust – és így ÉLETET kaptunk Tőle, méghozzá az Ő SAJÁT életét, vagyis, KIRÁLYI ÉLETET… családtagok, a királyi család tagjai lettünk! Királyfiak és királylányok…
„…hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”
1 Péter 2: 9b
–Királyi PAPSÁG? Igen. Mert, hogy KÜLDETÉSSEL lettünk fiaivá, mégpedig azzal a küldetéssel, amivel az Ószövetségi papok éltek akkoriban:
a./ Közbenjárás – könyörgés – Isten előtt a népért (akiket csak rád helyez az Úr).
b./ Az Úr képviselete, az Ige meghirdetése, ill. az Ige mindenek fölé emelése, és helyes magyarázata… ez ugyanúgy a papság feladata volt. Ez tartotta helyes irányban a népet.
c./ Az áldás. Ahogy az Ószövetségben 4Móz 6,24-27 között megtalálod az áldást úgy, ahogy az Úr mondta, s ebben azt olvasod, hogy „így tegyék az én nevemet az Izráelre”. Ez az áldás. A mennyei jóindulat, a mennyből kapott ígéretek, személyes jelenlét KIMONDÁSA, méghozzá „legyen-jelleggel”, a jövendő megvalósulás kimondásával, úgy hogy ez egy harci fegyver is az ellenség sok átokmondásával, rezignációt szülő lelombozó kijelentésével szemben!
–Úgyhogy, a királyi papság is ezt teszi, könyörög, közbenjár, esedezik a környezetéért, a körülötte élőkért, hívőkért és nem hívőkért, a gyülekezetéért, a misszióért, a megtérésekért, és a felépülésekért, képviseli, hirdeti és újra és újra odateszi az Igét, s áld, áld, áld és áld… bármilyenek is az emberek… adja és adja az áldást…
–KINEK, KI felé?
Hát azok felé, akik körülöttünk vannak.. hívők és nem hívők akikkel csak találkozunk. Áldottak vagyunk, áldást örököltünk és áldást továbbítunk. Egész életünkkel – segítségünkkel is, fizikai és anyagi támogatásunkkal… mindennel.
Szeretettel,
dr. Kováts György
