NĂ©ha azt gondoljuk, hogy milyen jĂł lenne, ha JĂ©zus itt maradt volna testben köztĂŒnk, Ă©s tudnĂĄnk vele szemtĆl szemben beszĂ©lgetni.
Pedig pĂŒnkösdkor Ă©ppen azt ĂŒnnepeljĂŒk, hogy JĂ©zus itt van velĂŒnk mindenhol Ă©s mindenkivel, nincs egyetlen helyhez kötve. BĂĄrmikor beszĂ©lhetĂŒnk vele, vĂĄlaszolni fog nekĂŒnk is, nem csak a prĂłfĂ©tĂĄknak.
Jobb nĂ©ktek, hogy Ă©n elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jĆ el hozzĂĄtok a VĂgasztalĂł: ha pedig elmegyek, elkĂŒldöm azt ti hozzĂĄtok.
JĂĄnos 16: 7.

PĂŒnkösdkor a SzentlĂ©lek kiĂĄradĂĄsĂĄt ĂŒnnepeljĂŒk. Mikor JĂ©zus feltĂĄmadĂĄsa utĂĄn felment a mennybe, megĂgĂ©rte, hogy elkĂŒldi a VigasztalĂłt, a PĂĄrtfogĂłt, ami hĂșsvĂ©t utĂĄni 50. napon ki is ĂĄradt a sĂĄvuĂłt ĂŒnnepĂ©re összegyƱlt tanĂtvĂĄnyokra. Nagy zĂșgĂł szĂ©l utĂĄn lĂĄngnyelvek jelentek meg felettĂŒk.
Isten elkĂŒldte LelkĂ©t, Ă©s elkezdtĂ©k a jelen levĆk mĂĄs nyelveken hirdetni az evangĂ©liumot telve erĆvel. Aznap mintegy hĂĄromezren tĂ©rtek meg. EzĂ©rt nevezik ezt az ĂŒnnepet az egyhĂĄz szĂŒletĂ©snapjĂĄnak is.
Isten SzentlelkĂ©vel valĂł betöltekezĂ©s utĂĄn a tanĂtvĂĄnyok erĆt Ă©s bĂĄtorsĂĄgot kaptak, mĂĄr nem rejtĆzködtek tovĂĄbb, hanem elkezdtĂ©k terjeszteni JĂ©zus örömhĂrĂ©t mindenkinek.
Erre kaptunk mi is elhĂvĂĄst, hogy tegyĂŒnk tanĂtvĂĄnnyĂĄ minden nĂ©pet.
LĂ©lek gyĂŒmölcsei
JĂ©zus azt mondta, hogy gyĂŒmölcseirĆl lehet megismerni a fĂĄt. Ha szeretnĂ©nk megvizsgĂĄlni magunkat, vagy megismerni mĂĄsokat, hogy jĂłszĂĄndĂ©kkal jĂĄrnak-e az Ășton, akkor a következĆket keressĂŒk:
A LĂ©lek gyĂŒmölcse pedig: szeretet, öröm, bĂ©kessĂ©g, tĂŒrelem, szĂvessĂ©g, jĂłsĂĄg, hƱsĂ©g, szelĂdsĂ©g, önmegtartĂłztatĂĄs. Az ilyenek ellen nincs törvĂ©ny.
Galata 5: 22-23.

ĂszövetsĂ©gben a pĂŒnkösd
Az ĂszövetsĂ©gben a pĂŒnkösdöt a hetek (7 a teljessĂ©g szĂĄma, a hĂ©t hĂ©t a teljessĂ©g teljessĂ©ge), a tĂłraadĂĄs (10 parancsolat, MĂłzes), az elsĆ termĂ©ny ĂĄldozĂĄsĂĄnak, a JeruzsĂĄlemben valĂł gyĂŒlekezĂ©s Ă©s a betakarĂtĂĄs ĂŒnnepekĂ©nt lĂĄthatjuk.
A kĆtĂĄblĂĄk ĂĄtadĂĄsakor is tƱz borult a SĂnai-hegyre. SĂĄvuot annak is az ĂŒnnepe tehĂĄt, hogy Isten tanĂtĂĄsĂĄnak hordozĂłivĂĄ vĂĄltunk – pĂŒnkösdkor pedig a SzentlelkĂ©nek templomĂĄvĂĄ vĂĄltunk.
Mikor Isten ĂĄtadta a törvĂ©nyt MĂłzesnek, nagy szĂĄrazsĂĄg volt, az ĂĄllatoknak legelhetĆ fƱ is nagyon kevĂ©s volt. Ăm – a Talmud Ănekek Ăneke Ă©rtelmezĂ©se alapjĂĄn – amikor az ĂR elmondott egy parancsolatot, az egĂ©sz terĂŒletet mennyei illat töltötte be. Innen eredhet, hogy az ĂŒnnepen virĂĄgokkal Ă©s növĂ©nyekkel dĂszĂtik a hĂĄzakat.
Ilyenkor tejes ételeket fogyasztanak, amivel arra emlékeznek, hogy a pusztåban nem voltak szabålyok, hogy mit szabad enni, valamint arra is utal, hogy Isten gyermekeiként tejjel tåplål minket.

KĂ©rjĂŒk a Szentlelket, hogy töltsön be minket minden napon!
Legyen ĂĄldott az ĂŒnneped!
Szeretettel,
Livi
