Ha karácsonyi díszbe öltöztetem az egész lakásom,
az utcámat is csillogó fényekkel árasztom el,
szeretet pedig nincs bennem,
akkor dekoratőrré váltam.
Ha hónapokkal előre megtervezem a karácsonyi menüt és a tálalást,
éjjel-nappal a konyhában sürgök-forgok,
a polcok roskadoznak a sok süteménytől,
de mindezt nem szeretetből készítem,
és a munkálatok közben elhanyagolom a családomat,
akkor nem vagyok több, mint egy szakács.
Ha ételt osztok a szegényeknek,
nemes célok elérésére adakozom,
de nem mutatok szeretetet a körülöttem élőknek,
akkor megpróbálom könnyen letudni a dolgokat,
de mindez így már nem sokat ér.
Ha gondosan kiválasztom a legtökéletesebb fenyőfát,
minden évben más gyönyörű színkombinációban díszítem,
és alig várom, hogy kiposztolhassam Facebookra meg Instagramra,
de közben nem Jézusra fókuszálok,
akkor elveszítettem a lényeget.
A szeretet nem csak azoknak ad, akik viszonozni is tudják.
A szeretet nem sértődik meg, ha valaki útban van a konyhában,
és nem kiabál, ha valaki megeszi idő előtt a legszebb süteményt,
hanem örül neki, hogy van, ki ezeket meg(t)egye.
A szeretet nem irigykedik mások díszítésére, hatalmas, kivilágított házukra,
hanem hálás azért, amije van, mert tudja,
hogy a Szeretet elfér gyertyafény mellett egy jászolban.
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
Az égősorok elromlanak, a gömbök összetörnek, a sütik elfogynak,
de a szeretet ajándéka örökre megmarad.
Készült az 1Korinthus 13. alapján.
Szeretettel,
Livi
Tarts velünk holnap is, nyiss ki egy újabb ablakot az adventi naptárunkban, melyet itt találsz:
https://szeretettelblog.hu/advent/ 🎀🎄
Oszd meg a bejegyzést, és vidd tovább a karácsony fényét! 🎇
