Ha összekulcsolom két kezem imåra,
SzĂvem legmĂ©lyĂ©bĆl HozzĂĄd szĂĄll a hĂĄla.
Ămulattal tölt el minden alkotĂĄsod,
Amivel az embert nap mint nap megĂĄldod.
HĂĄlĂĄval telt szĂvem most HozzĂĄd emelem,
S mindent megköszönök, én édes Istenem.
Köszönöm a reggelt, a felkelĆ napot
Köszönöm az estét, a sok szép csillagot.
Köszönöm a tenger végtelen mélységét,
Köszönöm az égbolt ragyogó kékségét.
Köszönöm a hegyek zord, mégis szép fenségét,
Köszönöm a völgyek szelĂd, lĂĄgy szĂ©psĂ©gĂ©t.
Köszönöm a szellĆ könnyƱ susogĂĄsĂĄt,
Köszönöm a vihar tombolĂł zĂșgĂĄsĂĄt.
Köszönöm, hogy esĆvel öntözöd a földet,
S Ășj Ă©letet adsz a kiszĂĄradt rögnek.
Köszönöm a nyarat, az Ćszt Ă©s a telet,
S köszönöm, hogy télre mindig jön kikelet.
Köszönöm, hogy élek, mert életet adtål,
S egész életemben gyengéden hordoztål.
Köszönöm a Földet, s köszönöm a mennyet,
Hol letörölsz szememrĆl minden fĂĄjĂł könnyet.
Téged åld, magasztal Uram az én lelkem,
Neked zeng most dalom szĂvbĆl, hĂĄlatelten.
Szemerédy Nelly
Budapest, 2022. jĂșnius 5.