Mikor egy megpróbáltatásokkal teli időszakomban a sötétség egyre mélyebb és mélyebb lett, folyton szembe jött velem egy mondat, csupa nagybetűvel:
„AZ ÚR GONDOSKODIK„.
Majd jött a mondat a Bibliában: „A reménység pedig nem szégyenít meg„.
3De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, 4az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
Róm. 5: 3-5
Közben a dolgok nem vettek kedvező fordulatot, sőt, bekövetkezett a legrosszabb. De a mondat még mindig ott állt: „AZ ÚR GONDOSKODIK„.
Nehezen tudtam összerakni a kettőt, hogy most akkor hogy van ez?
Vége van valaminek, ami emberi léptékkel visszafordíthatatlan. Értelmetlen, érthetetlen, fájdalmas, és közben végig ott az üzenet.
Reménykedünk, könnyek között imádkozunk, könyörgünk, de mégsem vesznek jó fordulatot a dolgok. Mi pedig nem értjük.
Remény
Ilyenkor mi van a reménnyel? Mégis meg tud szégyeníteni?
Ha végignézünk a remény útján, kirajzolódik, hogy csak akkor tud megszégyeníteni, ha mi nem hiszünk, mert Istennek nincs olyan szituáció, ami lehetetlen.
Van, hogy emberileg nincs tovább, de Istennel mindig van tovább – csak előfordulhat, hogy mi még nem látjuk a teljes képet, mert még hiányzik a kirakósunkból pár darab.
Jézus legyőzött minden rosszat, legyőzte a halált. Megígérte, hogy helyet készít nekünk, majd visszajön, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak (Jelenések 21: 4).
Neki még a verebekre is gondja van itt a földön, akkor utána ne lenne, mikor minden megtisztulva újjáéled?
Az Úrnak nem jelent akadályt a halál sem abban, hogy utána is gondoskodjon a szeretett teremtményéről.
Lehet, hogy most várnunk kell és szenvednünk, de majd a tökéletes, helyreállított öröklétben, a végtelenben a földi életünk csak egy szempillantásnak fog tűnni.
„17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
2Kor4: 17-18
Persze vannak olyan dolgok is, amik nem feltétlenül fognak teljesülni sem itt a földön, sem később, de a pótolható dolgoknál Isten mindig ad helyette olyat, amire valóban szükségünk van. Ő mindig minden körülményt a javunkra fordít.
Ha ennek tudatában reménykedünk, akkor hogy tudna a remény megszégyeníteni?
Jézus
Jézust kigúnyolták, mikor a kereszten volt. Szavaikkal is dobálták, hogyha valóban Ő az Úr, akkor most tegyen csodát, szálljon le a keresztről, mentse meg magát. Kétség kívül meg is tudta volna ezeket tenni.
De Jézus meghalt.
Kívülről úgy tűnik, hogy itt van a vége a történetnek. Közben pedig Jézus azért ment végig ezen az úton, mert szeret minket, és módot talált arra, hogy bezárja a pokol kapuit. Mi így Isten előtt bűntelenül állhatunk majd, és vele együtt tölthetjük a tökéletes öröklétet.
Mert a történet folytatódott: Jézus feltámadt! Jézus él!
De mindez még itt sem nem ér véget, mert Jézus a halála által szerzett további folytatást mindannyiunknak, akik hiszünk Őbenne.
Jézus erőt és biztos kapaszkodót nyújt nekünk a legnagyobb viharok idején is. Ő megtart és felemel minket.
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,”
Filippi 2:1
Miénk Isten szeretete, békessége, vigasztalása, megbocsájtása, ami rajtunk keresztül másoké is lehet.
Hagyjuk, hogy Isten jósága munkálkodjon bennünk, majd rajtunk keresztül másokban is.
Legyünk áldás egymásnak, támogassuk egymást, hagyjuk, hogy az Úr öröme átjárjon, és így megmutassuk Jézust a világnak – Isten dicsőségére és a mi örömünkre.
Szeretettel,
Livi
