Teréz anya egy két hónapig tartó kórházi kezelése alatt nem tudott érintkezni a külvilággal. Így pihent és imádkozott.
Az itt eltöltött idő alatt írta meg egyik legszebb elmélkedését:
A testté lett Ige.
Bűneinkért a kereszten felajánlott áldozat.
A szentmisén a világ bűneiért és az enyémekért felajánlott áldozat.
A kimondandó szó.
A megismertetendő igazság.
A megteendő út.
A megélendő Élet.
A szeretendő Szeretet.
A terjesztendő öröm.
A felkínálandó áldozat.
A nyújtandó Béke.
Az élet fogyasztandó kenyere.
A táplálandó éhező.
A megitatandó szomjazó.
A felöltöztetendő mezítelen lény.
Az elszállásolandó hajléktalan.
A gyógyítandó beteg.
A szeretendő elszigetelt.
A befogadandó nemkívánatos.
A leprás, hogy megmossuk a sebeit.
A koldus, hogy mosolyogjunk rá.
A meghallgatandó részeges.
A megvédendő szellemi fogyatékos.
Az átkarolandó csöppség.
A vezetendő vak.
A néma, hogy beszéljünk helyette.
A nyomorék, hogy vele járjunk.
A megsegítendő kábítószerező.
A veszélyből kihúzandó és segítendő prostituált.
A meglátogatandó rab.
A kiszolgálandó öregember.
Nekem:
Jézus az Istenem.
Jézus a hitvesem.
Jézus az életem.
Jézus az egyetlen szerelmem.
Jézus nélkülözhetetlen számomra.
Jézus a mindenem.
