🎁 A láda | Istentől kapott talentumaink 💎

Ma megint visszaemlékeztem rá: az Úr Jézus KÉT ÉVEN ÁT mondta, (két éven át, a naptáram első lapjára be is jegyeztem, szó szerint ezt), NEM fogok ülni a ládámon… megosztom az aranyaimat!

Most már teszem.

Még nem annyira, mint kellene, de már legalább teszem.

A koldus ládája

Ez abból a történetből fakad, amit korábban hallottam valakitől – talán egy Palántás meséből – egy indiai koldusról, aki egész életét végigtengődte, nyomorultul koldulva, az éhhalál szélén, s nem volt semmije, csak egy láda, amin ült, aludt, és amiről ülve koldult.
Amikor meghalt, megnézték mi is volt a ládájában: hát, arany. Színültig teli volt arannyal.
Egész életén át élhetett volna belőle, meggazdagíthatott volna másokat is – de ő csak a ládát használta, azon ült, aludt, arról koldult – az aranyak használatlanul maradtak.

Nos, én akkor megértettem, az Úr azt akarja, hogy NE ÜLJEK A LÁDÁMON úgy, hogy közben nem élek az aranyakból.

Az aranyak

Ezek az aranyak azokat az üzeneteket jelentik, amiket megértettem az Úrtól, amiket átadtam – átadok – embereknek, tanítással, bizonyságtételekkel, és azokat a csodákat, amiket az Úr cselekszik az életünkben, a Palántában, a gyülekezetben, a misszió minden területén.

Eldöntöttem, hogy NEM fogok ülni a ládámon, hanem kinyitom, és megosztom mindazt, ami benne van.

Ezért írok le mindent, amit csak tudok. Ehhez kapcsolódó Facebook oldalam itt található: https://www.facebook.com/drkovatsgy

Sokszor, amikor Annával beszélgetünk, bekapcsolom a felvevőmet, hogy megőrizzem a híreket, abban a stádiumban, amiben most vannak. Nem írok le nagyon sok mindent, mert nem szabad, születőben lévő dolgok nem kerülhetnek nyilvánosságra, és „titkos csodák” sem hangozhatnak el. De felveszem őket, és egy nap, amikor már ott az idő, ragyognak majd az Úr dicsőségére.

De egy-egy beszélgetésben, amire engedélyt kapok – pl. most, ma, a Kórház-missziós imádságon és beszélgetés során – ami elhangzik, megosztom. Név nélkül, hogy ne lehessen tudni, kiről van szó, de nem akarom, hogy titokban maradjon, amit ki lehet tenni.

És amit az Úr tesz, egyszerű, „hétköznapi” cselekedetek, helyzetek során, azokat is megosztom, mert úgy gondolom, másokat is bátorít, és jövőt ad, képet, lehetőséget tesz elénk, hogy bátran cselekedjünk a HIT által, és tudjuk, az Úr velünk van, GYÖNYÖRKÖDIK abban, hogy megszabadítson, kiemeljen, betöltsön, ellásson, és tovább lendítsen.

Ezért nem fogok ülni a ládámon.

A kevés is lehet sok és jelentőségteljes

Van persze még, ami hátra van. A bibliaiskolákon is elkezdtük ekkor tájt a közvetítést – nehéz volt, úgy éreztük, a bensőségesség törik meg vele, de kellett… és valahogy átmentünk ezen a nehézségen. És aki szeretett volna, bekapcsolódhatott. Persze nem tízezrek, de, ha tíz, olyan testvér, aki vágyik a megerősödésre, a felkészítésre, akkor nekik szólóan, mégis kivettem a ládából, ami ott volt.

Az istentiszteleti közvetítések sem pazar minőségűek. A mostanin például döbbenten tapasztaltam, hogy lemerült a telefonom, pedig töltőn volt. De megkerestem a megoldást, és ha rosszabb minőségben is, ám folytattuk a közvetítést.

Lesz majd biztosan jobb minőség is. De, ha ennyi van, hát ennyivel adjuk tovább a mennyei életet, ami a dicsőítésben, az imádságban, az igei üzenetekben és a bizonyságtételekben van. És ez így is sokaknak áldást jelent.

Nem fogom bezárni a ládámba.

És még itt van a számos korábbi hangfelvétel, és itt vannak a korábbi videófelvételek… a láda még rejt kincseket. Kiürítem, teszem, ahogy tudom… persze nagyon jó, ha van segítség (hála legyen az Úrnak mindenkiért, aki segít), de, azt is tudom, hogy szisztematikusan, lépésről-lépésre kell haladni. Eldőlt bennem, hogy teszem, és tenni is fogom.

Uram, köszönöm Neked, hogy engedelmeskedhetek ezen a területen is. Ámen.

Utóirat

Ui: az egyik évben, talán 2011-ben, vagy 2015-ben, már nem emlékszem, nekiduráltam magam, hogy legalább kicsiben leírom a csodákat, amik elhangzanak az istentiszteleti bizonyságtételekben. 55 csodát írtam le abban az évben… de sajnos csak „címsorban”, nem részletesen, úgyhogy már nem is emlékszem, melyik mit jelentett… nem akarok többé így járni. Most leírom, ahogy hallom, ahogy átélem, ahogy tudom… így megmarad. Jobban megmarad…

egy további biztatás:

EZ A HETEKBEN TÖRTÉNT ÉS TÖRTÉNIK… 🙂

István visszament az orvoshoz, megmutatta a lábujját, ami már kezdett kitisztulni, visszaszíneződni a korábbi teljes elfeketedésből.

Az orvos be akarta metszeni, de István kérte, ne metsszék, hanem elég, ha megszúrják, és akkor is látják, milyen a vér benne.
Több helyen megszúrták, és teljesen jó vér jött belőle. Nem volt benne genny, a vérkeringés is helyreállónak látszott.
Az orvos megkérdezte: „Mit csináltak vele?”
A válasz ennyi volt: „Imádkoztak érte.”

Az orvost ez nem nyugtatta meg, de mivel látta, hogy tényleg jó a folyamat, és a vércukor eredmények is rendületlenül 5 alattiak, nem tudott rá mit mondani.

István tegnap óta nem szúrja magát inzulinnal – ez egy nagy „próba” volt, mert a korábbi rettenetes vércukor eredmények az imádság hatására beálltak, erre a teljesen normális, 5 alatti állapotra, de még szúrta magát, ötször egy nap.

Viszont, tegnap abbahagyta a szúrást – s az eredmények ugyanazok. Teljesen normálisak.

Nem Jézus van a háttérben? Nem az Úr csodálatos gyógyítása ez? Nem a mi Megmentőnk, Gyógyítónk, Szabadítónk, Aki MA IS cselekszik?
De igen.

Ez a folyamat néhány héttel ez előtt kezdődött, amikor István először hallotta az istentiszteleti imádságokat, a dicsőítést, és hallott arról, hogy az Úr megmentett lábakat a levágástól. (Emlékszel, erről egy hete, kb. írtam.)
Ahogy ezeket a bizonyságtételeket hallotta, bátorságot merített, és amikor az orvos le akarta vágni a nagylábujját, mert, hogy teljesen elfeketedett, és az egész testét elfertőzhette volna, azt mondta: „Nem.” És hazament.

Az orvos persze dühös volt, és azt mondta neki, hogy majd jön még ide ő vissza, és kérleli, hogy vágja le a lábujját, de akkor már a lábát kell levágni, nem csak a lábujját.

De István nem engedett. Nem akarta elveszteni a lábujját, félt is a műtéttől – még a szúrásokat is utálja – de egyúttal bizalmat merített a többiek bizonyságtételéből, az Úr mostani gyógyításaiból, és elkezdte nézni az istentiszteleti videókat… a dicsőítést, a gyógyulási imádságokat… HIT által. Feltámadó HITTEL.
És kezét, ahogy az imádság következett a dicsőítés közben, mindig rátette a beteg lábujjra, és úgy fogadta az imádságot.

Így következett el az a pont, amikor – azt mondta – „érzett valamit a testében”. És a cukoreredmények elkezdtek beállni. És amikor már jók lettek, s visszament az orvoshoz, már a vér is „szép” volt a még elfeketedett lábujjában. És azóta a lábujja is elkezdett visszaszíneződni.

Érted ezt? Ez orvosi csoda. Ez nem valami félretehető dolog… az Úr Jézus végzi. Most történik. Itt, Magyarországon.

Elmesélte ő is a főnökének, Péternek. De Péter nem tud még mit kezdeni ezekkel… valami mindig eszébe jut, és azt mondja, ahelyett, hogy azt mondaná, ami ebből fakad: „Köszönöm Uram, köszönöm, hogy ma is cselekszel, köszönöm, hogy Te vagy a Győztes, a Tiéd az életem, legyen velem a Te akaratod szerint – most és mindörökké.” De, majd mondja.

Köszönöm Uram, hogy megnyersz, hogy odavonzol Magadhoz, és elvégzed, amit CSAK TE tudsz elvégezni. A gyógyítást is, a szabadítást, a megmentést, az újjászülést is. Szentlélekkel is Te töltesz be. Ámen.

Istentiszteleti videók

az istentiszteleti videókat összegyűjtöttem egy évre visszamenően az ISMÉTLÉS c. FB csoportban. A gyógyulási imádságok általában az istentiszteleteknek abban a részében vannak, ahol a dicsőítésben Anna is, Panni is látható, s közben, valahol, a dicsőítés közben kerülnek elő… (de lehet, hogy bölcs, ha nem csak ezekre keresel rá, hanem odaadod magad – idődet és figyelmedet – a dicsőítésre is, az üzenetekre is, a bizonyságtételekre is…) Ahogy az imádságok szólnak, tedd a kezed a beteg pontra, fordulj Jézushoz, és várd az Ő gyógyítását, szabadítását és helyreállítását.

Légy áldott, bátor, s tapasztald meg azt, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.
Ámen.

Szeretettel,
dr. Kováts György