Nem lehet Jézus feltámadásáról úgy beszélni, hogy előtte ne néznénk fel a keresztre.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő örömért – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Zsidók 12: 2.
Jézus egész földi életében csak jót tett mindenkivel. A szeretetre tanította az embereket, és ebben példamutatóan járt előttük. Sok életet helyreállított, betegeket meggyógyított, halottakat támasztott fel. A szomorkodókat megvigasztalta, az elesetteket felemelte. Élő vizet adott a szomjazóknak, enni az éhezőknek.
Csak jót tett mindenkivel, és ugyanígy teszi ezt ma is Szentlelkével. Gyere Hozzá bátran!
Jézust mégis elárulták barátai. Ártatlanul kellett szenvednie és meghalnia.
Minden hatalma meglett volna rá, hogy elsöpörje támadóit, de irántunk való szeretete még ennél is erősebb volt.
Miután elfogadta Isten akaratát, nem a rá váró szenvedésre nézett, hanem azon túl. Arra az örömre nézett, hogy majd mindent helyreállít, és azokkal lehet örökre – velünk! -, akiket szeret.
Ehhez viszont előbb le kell vettetni a földi porsátrunkat, hogy egy új, romolhatatlant kapjunk.
Isten túlságosan szeret minket ahhoz, hogy hagyja, hogy bűnben éljük örökké, ezért új eget és földet készít nekünk. Nem a mostani szenvedésekkel teli világ fog örökké tartani, hanem egy boldog, bűntelen új világ, ahol Jézus fog uralkodni. Mi szeretnénk ide átlépni ebben a testben, és ezért szenvedünk, mikor le kell vetnünk. Itt hosszan tartó lehet a fájdalmunk, de ott mindez csak egy pillanatnak fog tűnni.
Miután Jézus átment a rá váró szenvedéseken és a kereszthalálon, a szombati nyugalom napja következett.
Húsvét előtt sokan bűnbánatot tartunk, böjtölünk. Egyre közeledik a fekete nagypéntek.
Próbáljuk átélni, milyen lenne, ha ott lennénk Jézussal, ha látnánk az Ő verejtékeit, hallanánk a kiáltását, alattunk megremegne és sötétbe borulna a föld…
Aztán csend, mintha minden elveszett volna.
De eljött a harmadik nap, amikor Jézus feltámadt!
„Mit keresitek a holtak között az élőt?
Lukács 24: 5-6.
Nincs itt, hanem feltámadt.
Jézus erősebb a halálnál, és minden bűnünket kifizette. Ha majd újra eljön, végtelen örömben lesz részünk.
és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
Jelenések 21: 4.
A temető csak egy átmeneti állomás. Bár nehéz itt a várakozás, a célra nézve reménnyel élhetünk tovább. Ott majd azt fogod mondani, hogy minden rendben.
Ne a múlt veszteségeire nézz, hanem nézz előre, Jézusra, aki mindezt helyreállítja!
Ne a halálra nézz, hanem a feltámadásra és az örök életre!
Jézus a mi reményünk!
Jézus feltámadt! Ezért, ha most szomorkodsz, legyen előtted az üzenet, hogy a péntek után mindig eljön a vasárnap!
Jézus mindent jóra fog fordítani.
Szeretettel,
Livi
