
Ahogy a KĂłstolj bele a BibliĂĄba! c. könyvemben, illetve itt az oldalon is megtalĂĄlhatod a rögtön puha mĂ©zeskalĂĄcs receptemet, Ășgy talĂĄlsz mellĂ© egy leĂrĂĄst is, hogy a mĂ©zeskalĂĄcs mikĂ©nt szimbolizĂĄlja JĂ©zust.
De most nĂ©zzĂŒk meg, hogy hogy tudod elmesĂ©lni karĂĄcsonykor a kĂŒlönbözĆ formĂĄjĂș sĂŒtikkel a karĂĄcsony törtĂ©netĂ©t!
BĂĄrĂĄny đ
„barmok közt fekszik, jĂĄszolban nyugszik….”
JĂ©zus kisgyermekkĂ©nt jött közĂ©nk, Ă©s jĂĄszolba fektettĂ©k, ami az ĂĄllatok etetĆje volt. Sok bĂĄrĂĄny lehetett szemtanĂșja a MegvĂĄltĂł szĂŒletĂ©sĂ©nek. De JĂ©zus maga lett az az ĂĄrtatlan BĂĄrĂĄny, aki önmagĂĄt felĂĄldozta Ă©rtĂŒnk, hogy nekĂŒnk örök Ă©letĂŒnk lehessen.
Ă©s megszĂŒlte elsĆszĂŒlött fiĂĄt. BepĂłlyĂĄlta, Ă©s a jĂĄszolba fektette, mivel a szĂĄllĂĄson nem volt szĂĄmukra hely.
LukĂĄcs 2: 7.
Angyal đ
GĂĄbriel megjövendölte MĂĄriĂĄnak JĂ©zus szĂŒletĂ©sĂ©t, tovĂĄbbĂĄ a figyelmes pĂĄsztoroknak – Ă©s velĂŒk egyĂŒtt minden nĂ©pnek, hogy eljött az ĂdvözĂtĆnk!
PĂĄsztorok tanyĂĄztak azon a vidĂ©ken a szabad Ă©g alatt, Ă©s Ćrködtek Ă©jszaka a nyĂĄjuk mellett. Ăs az Ăr angyala megjelent nekik, körĂŒlragyogta Ćket az Ăr dicsĆsĂ©ge, Ă©s nagy fĂ©lelem vett erĆt rajtuk.
LukĂĄcs 2: 8-14.
Az angyal pedig ezt mondta nekik:
„Ne fĂ©ljetek, mert Ăme, hirdetek nektek nagy örömet,
amely az egész nép öröme lesz:
ĂdvözĂtĆ szĂŒletett ma nektek,
aki az Ăr Krisztus, a DĂĄvid vĂĄrosĂĄban.
A jel pedig ez lesz szĂĄmotokra:
talĂĄltok egy kisgyermeket,
aki bepĂłlyĂĄlva fekszik a jĂĄszolban.”
Ăs hirtelen mennyei seregek sokasĂĄga jelent meg az angyallal,
akik dicsérték az Istent, és ezt mondtåk:
„DicsĆsĂ©g a magassĂĄgban Istennek,
és a földön békesség,
Ă©s az emberekhez jĂłakarat.”
PĂĄsztorbot J
A törtĂ©net folytatĂłdik, de ne felejtsĂŒk el, hogy JĂ©zus maga a JĂł PĂĄsztor, aki Ćriz minket! đ
MiutĂĄn elmentek tĆlĂŒk az angyalok a mennybe,
LukĂĄcs 2: 15-20.
a pĂĄsztorok Ăgy szĂłltak egymĂĄshoz:
„MenjĂŒnk el egĂ©szen Betlehemig, Ă©s nĂ©zzĂŒk meg:
hogyan is törtĂ©nt mindaz, amirĆl ĂŒzent nekĂŒnk az Ăr.”
Elmentek tehĂĄt sietve, Ă©s megtalĂĄltĂĄk MĂĄriĂĄt, JĂłzsefet, Ă©s a jĂĄszolban fekvĆ kisgyermeket. Amikor meglĂĄttĂĄk, elmondtĂĄk azt az ĂŒzenetet, amelyet errĆl a kisgyermekrĆl kaptak, Ă©s mindenki, aki hallotta, elcsodĂĄlkozott azon, amit a pĂĄsztorok mondtak nekik.
MĂĄria pedig mindezeket a dolgokat megĆrizte, Ă©s forgatta a szĂvĂ©ben.
A pĂĄsztorok pedig visszatĂ©rtek, dicsĆĂtve Ă©s magasztalva az Istent mindazĂ©rt, amit pontosan Ășgy hallottak Ă©s lĂĄttak, ahogyan Ć megĂŒzente nekik.
Csillag đ
A törtĂ©neten tĂșl JĂ©zus DĂĄvid gyökere Ă©s Ășj hajtĂĄsa, a fĂ©nyes hajnalcsillag. (JelenĂ©sek 22:16.)
Amikor JĂ©zus megszĂŒletett a jĂșdeai Betlehemben HerĂłdes kirĂĄly idejĂ©ben,
Måté 2: 1-2, 9-11.
Ăme, bölcsek Ă©rkeztek napkeletrĆl JeruzsĂĄlembe,
és ezt kérdezték:
„Hol van a zsidĂłk kirĂĄlya, aki most szĂŒletett?
Mert lĂĄttuk az Ć csillagĂĄt, amikor feltƱnt,
Ă©s eljöttĂŒnk, hogy imĂĄdjuk Ćt.”
MiutĂĄn meghallgattĂĄk a kirĂĄlyt, elindultak,
Ă©s Ăme, a csillag, amelyet lĂĄttak feltƱnĂ©sekor,
elĆttĂŒk ment, amĂg meg nem Ă©rkeztek,
és akkor megållt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Amikor meglĂĄttĂĄk a csillagot, igen nagy volt az örömĂŒk.
Bementek a hĂĄzba, meglĂĄttĂĄk a gyermeket anyjĂĄval, MĂĄriĂĄval,
Ă©s leborulva imĂĄdtĂĄk Ćt.
KinyitottĂĄk kincseslĂĄdĂĄikat,
és ajåndékokat adtak neki:
aranyat, tömjént és mirhåt.
SzĂv đ
Mert Ășgy szerette Isten a vilĂĄgot,
JĂĄnos 3: 16-17.
hogy egyszĂŒlött FiĂĄt adta,
hogy aki hisz Ćbenne, el ne vesszen, hanem örök Ă©lete legyen.
Mert az Isten nem azĂ©rt kĂŒldte el a FiĂșt a vilĂĄgba,
hogy elĂtĂ©lje a vilĂĄgot,
hanem, hogy ĂŒdvözĂŒljön a vilĂĄg ĂĄltala.
Tudtad, hogy az 1Kor. 13., a Szeretethimnusz JĂ©zusrĂłl szĂłl? Hiszen mi nem tudunk ilyen tökĂ©letesen szeretni, ezĂ©rt is van szĂŒksĂ©gĂŒnk a MegvĂĄltĂłra. A fejezetben minden „szeretet” szĂłt lecserĂ©lhetsz „JĂ©zus”-ra.
A szeretet tĂŒrelmes, jĂłsĂĄgos; a szeretet nem irigykedik,
1Korinthus 13: 4-8a, 13.
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bĂĄntĂłan, nem keresi a maga hasznĂĄt,
nem gerjed haragra, nem rĂłja fel a rosszat.
Nem örĂŒl a hamissĂĄgnak, de egyĂŒtt örĂŒl az igazsĂĄggal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltƱr.
A szeretet soha el nem mĂșlik.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e hårom;
ezek közĂŒl pedig a legnagyobb a szeretet.
KarĂĄcsonyfa đ
Az örökzöld fenyĆfa JĂ©zus jelkĂ©pe. MiutĂĄn meghalt JĂ©zus a kereszten, feltĂĄmadt, Ă©s örök Ă©let vĂĄromĂĄnyosaivĂĄ vĂĄltunk. Egyes forrĂĄsok szerint JĂ©zus keresztje fenyĆfĂĄbĂłl kĂ©szĂŒlt. Mi a kivĂĄgott, Ă©lettelen fenyĆt feldĂszĂtjĂŒk, Ășj Ă©letet adunk neki, ami a feltĂĄmadĂĄsra mutat.
[JĂ©zus mondja:] Bizony, bizony, mondom nĂ©ktek: aki hallja az Ă©n igĂ©met, Ă©s hisz abban, aki elkĂŒldött engem, annak örök Ă©lete van; sĆt ĂtĂ©letre sem megy, hanem ĂĄtment a halĂĄlbĂłl az Ă©letbe.
JĂĄnos 5: 24-25.
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak halljåk az Isten Fiånak a hangjåt, és akik meghallottåk, élni fognak.
JĂł sztorizĂĄst Ă©s sĂŒtizgetĂ©st! đ Vidd tovĂĄbb JĂ©zus fĂ©nyĂ©t! âšđ€
Szeretettel,
Kuti LĂvia