Egyik német lelkész barátomtól évekkel ezelőtt kaptam egy meditációs naptárt, de még ma is ott van a polcomon, mert az ötvenkét csodálatosan szép fényképen újra és újra lehet meditálni.
Minden kép fölött egy ige olvasható, alatta egy vers vagy valami kedves mondás. Nagyon sok mély, kedves, meditatív órát szerzett nekem ez a naptár.
A képek között találtam egy téli tájat: egy fenyő ágait iszonyatos mennyiségű hó húzza le, szinte érzi az ember, ahogyan recseg-ropog a súly alatt; a felirat:
„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”
Róm 8: 28.
Alatta pedig egy kis párbeszéd a hópihék és a fenyő között.
Az egyik hópihe azt mondja:
– Jaj, kedves fenyő, úgy sajnálunk téged, hogy recseg-ropog minden ágad! Bizony, nagyon sokan vagyunk, letörjük az ágaidat és belepréselünk a földbe.
Mire megszólal a fenyő:
– Semmi baj, kedves hópihék, mert majd jön a tavasz, kisüt a nap, akkor ti szépen elolvadtok, megöntözitek az ágaimat és gyökereimet, amelyek most erősödnek a súly alatt, növekednek a nyomás alatt, hogy bírják majd a legközelebbi tél feszítését is. Előre köszönöm nektek, hogy majd öntözni, ápolni fogjátok a testemet.
Majd, ha kisüt a nap.
Sokat elmélkedtem ezen. Ha valami nagyon nyom lefelé, ez a kép elevenedik meg előttem: a szürkeség előbb-utóbb elmúlik, a téli fagy felenged, kisüt a nap, és a teherből üdítő, friss, erősítő esővíz lesz, ami táplálja gyökereinket.
Akinek van füle a hallásra, érti, hogy mit mond ez a meditációs Ige és ez a nagyon kedves párbeszéd.
🎄 Tarts velünk holnap is, nyiss ki egy újabb ablakot az adventi naptárunkban, melyet itt találsz:
https://szeretettelblog.hu/advent/
🎀 Oszd meg a bejegyzést, és vidd tovább a karácsony fényét!
🎁 A naptáron felül tiéd lehet még egy adventi ajándékcsomag is:
